A 2021-es esztendőben is számos Kiskunhalashoz kötődő közéleti személyiség, esemény, épület, intézmény  évfordulóját ünnepli a város. 2021 is bővelkedik kerek helytörténeti évfordulókban, nézzük...

2012-ben a középkori Halasról Végső István történésszel Kohout Zoltán újságíró beszélgetett.

Balota pusztai kincsek

Ha a kiskunhalasi katolikus temető főbejáratnál belépünk rögtön egy szívbemarkoló síremlékkel találkozunk. Czurda Vilmos és szeretett kisfia Lacika sírkertjét láthatjuk. De kik is ők? Czurda Vilmos (1861-1919) gyógyszerész országos hírű szakember volt. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet két évtizeddel megelőzve Halason, a Mátyás téren, majd a Bethlen Gábor téren zöldpaprika kivonatot forgalmazott, mint sok betegségre jó C vitamin-gyógyszert.

Az 50 éve elhunyt Nagy Czirok László (1883-1970) régi halasi gazda és pásztorcsalád sarja volt, néprajzkutatóként vált híressé. Kiskunhalason és más városokban köztisztviselőként helyezkedett el, de munkája mellett érdeklődött a szülőhelye népszokásai, múltja és hagyományai után. Néprajzi gyűjtései és írásai nélkülözhetetlen forrásmunkák, nem csupán településünkön, hanem országosan is megkerülhetetlennek. Ő lett a kiskunhalasi városi múzeum első igazgatója 1950-től.

 Nagy Czirok László (mandadb.hu)

Berki Viola igyekezett lokálpatriótaként élni, amikor hagyták. Élete tipikus magyar, szocialista kori, kiskunsági terhektől sem mentes, művészpálya. Kiskunhalashoz sok minden fűzte, de még több választotta el. Születése, halála, és persze gyermekkori élményei egész életét meghatározták. Családjának története pedig kis híján teljesen derékba törte minden reményét álmai megvalósítása terén.

Hobbikertészek (1977) (artmagazin.hu)

Ma is sokszor hallhatjuk, hogy a szakképzés nem megfelelő színvonalú. Vannak remek iparosaink, de a tanulókkal, gyakornokokkal sok a gond. Lássuk mi volt a helyzet 1905-ben, a dualizmusban, a magyar gazdaságtörténet egyik legdinamikusabb korszakában? Két vezércikkel próbáljuk megvilágítani a kérdést. Lényegileg mi változott? Mennyivel gondolkodnak, cselekszenek a szülők, a tanulók, a tanárok, az iparosok és "nagyjaink" másképpen, mint a dualizmusban? A magyar (kis)ipar versenyképessége hogyan fejleszthető?

Kiss László faesztergályos és iparostanoncok, egy felsővárosi műhelyben (Halas Anno...)

A néprajzi szakirodalomban nem, de a helyi, az országos köznyelvben, médiában (még) egyértelműen fennmaradt a „halasi bicska” elnevezés. Az ezen a néven emlegetett típus valójában Szegeden és környékén készült „világhírű” halas bicska. Eredete egyértelműen Csongrád vármegyébe tehető. Itt készültek a 19. század második felétől „iparszerűen” ezek az igen népszerű alföldi kések. Ebben az időszakban még szinte minden férfinál volt étkezéshez, faragáshoz, egyéb munkához stb. használt összecsukható kés, bicska. És persze tudjuk, hogy sajnálatos tragédiák főszereplőjévé is válhattak vásárokban, korcsmákban vagy bálokon egy-egy marakodás alkalmával. A magyar bicskáknak sok formája, típusa volt (cakli, arató, juhász, szalonnázó, náder stb.). A halas bicska, halbicska, pontybicska, szirákibicska vagy tiszabicska különleges, egyedi formája miatt presztízstárgy lett a 19-20. század fordulójától. Bár sokan készítették ezt a nem mindennapi alakú használati tárgyat, mégis a legismertebb halas bicskákat Sziráky (máshol Sziráki) József késes-mester állította elő. Ő tette igazán közkedveltté.

Bugylibicska a halasi határból (TJMA: 55.2.198)

Elkeseredettség, düh, szitok, elhagyatottság érzése vegyült a magyarság szívében 1920. június 4-től Trianon kapcsán. A helyi sajtóból néhány cikkel emlékezünk, amelyek jól visszaadják a korszakot jellemző hangnemet, érzületet azokból a napokból....

Kiskunhalason hagyományos májusfát már régóta nem állítanak. Pedig annak idején ennek a népszokásnak nagy népszerűsége volt a városban. Már a 18. századtól népszerű népi program volt. Az első májusi vasárnap délutáni mise, istentisztelet után kezdődött a vidámság. A halasi fiatalság a második világháború előtt hatalmas, helyenként durvaságig fajuló mulatságokat szervezett a feldíszített, szalagos fák árnyékában. Népzene, néptánc, magyarbanda, bor és pálinka mellett zajlott a szabadtéri ünnepség, amely nem tévedés, belépődíjas volt. A modernebb időkben a táncok között már a csárdás, a polka és a lippentős is divatba jött. Meg voltak határozva a város és a tanyavilág bizonyos pontjain, hogy hol állíthatnak májusfákat (pl: Kálvin tér, Rákóczi tér, Kun tér, Szabadság tér, Kossuth utca, Batthyány utca). A tanyáknál a gazdák is állítottak májusfát. A szabad ég alatt, a népi kultúra jeles eseményét hirdető táncos, italos rendezvények tömegeket vonzottak. Most a májusfák emlékére megidézünk egy helyi novellát. Dr. Gaál Gyula árvaszéki ülnök és író tollából származik a májusfák ihlette tanyai, szerelmi és életmód történet.

Kássa Gábor: Májusfa állítás (1940)