Berki Viola igyekezett lokálpatriótaként élni, amikor hagyták. Élete tipikus magyar, szocialista kori, kiskunsági terhektől sem mentes, művészpálya. Kiskunhalashoz sok minden fűzte, de még több választotta el. Születése, halála, és persze gyermekkori élményei egész életét meghatározták. Családjának története pedig kis híján teljesen derékba törte minden reményét álmai megvalósítása terén.
Hobbikertészek (1977) (artmagazin.hu)
Identitását soha nem tagadta, ezért így emlékezett vissza a gyermeklétre: „1932-ben születtem Kiskunhalason. Családunk mind apai részről, mind anyai részről ősi halasi családnak számított. Szívesen dicsekedtek kiskun mivoltukkal, noha mind a Berki, mind a Gyenizse ősök a török kiűzése után Baranyából települtek be. (…). Mondták, hogy születésem évében, 1.000 hektó bor termett. A borosban hatalmas hordók is voltak a végükön kis ajtókkal, ezen keresztül tudtak a hordóba emberek bemászni a borkő lekopácsolása miatt. Mesebeli érzés volt bemenni a félhomályos borosba, amikor a nagy hordók kis ajtaján halvány fény szűrődött ki, belül egy ember kis csákánnyal kaparta le a borkövet, a világítást egy viharlámpa adta: csodás, meleg fénye nem e világból való bensőséges hangulatot árasztott.” A rajz már kora gyerekkorától vonzotta, és egyértelmű, hogy többen is ebbe az irányba terelgették: „A rendszerint október végéig tartó szüretek miatt a tanyai iskolába kezdtem a tanévet. (…) Visnyi tanító úr szívesen vette ezt a tevékenységemet, sőt szólt a szüleimnek, hogy adjanak művészeti pályára, nekem meg azt mondta, „bottal fogom magát elverni, ha nem megy művésznek.” Nagy hatással voltak rá a környezetében többen is. Így az anyai ágon rokon Thorma János festőművész, illetve édesapja barátja Pándy Lajos.
Berki Viola (1932-2001) (kieselbach.hu)
A művésznő életét nem csupán a sikerek, hanem, a rajta kívül álló események is befolyásolták. Épp ezért még holta után sem hagyják nyugton bizonyos ügyek az emlékét. Például távoli hozzátartozói közül többen azt gondolták, hogy Berki sírját ezért hanyagolják el a helyiek, mert dr. Gyenizse Antal a gimnázium építésének botrányaiba keveredett ügyvéd volt.
Árpád áldozatot mutat be az új haza szellemeinek (1997) (mmakademia.hu)
Ám életében sokkal inkább hatással voltak rá rokonai és az ő eseteik. Szülei a nyilaskeresztes párt tagjai voltak a harmincas évek második felétől. Apja a kisgazdapárt „balra tolódása” utáni időben többekkel egyetemben választotta Szálasi mozgalmát, és annak helyi vezetője lett. Ezért 1945-ben a Kalocsai Népbíróság Berki Andort 6 hónap börtönbüntetés mellett politikai jogainak felfüggesztésére ítélete. Igen gyorsan megtörtént a felelőségre vonása, hiszen már 1945 késő őszére letöltötte büntetését. Berki Andornéról személyes naplójából, visszaemlékezéséből is tudhatjuk, hogy ő maga is a nyilas párt tagja volt, ezért letartóztatták, de mivel felvágta az ereit kórházba került, emiatt csak rendőri felügyelet alá helyezték. Jellemző, hogy Berkiné az 1944-es évre utalva, amit egyszerűen csak „Szálasy kor”-nak (sic!) hívott, azt írta: „Ez utóbbi némi nyugalmat hozott a lerongyolódott gazdatársadalom számára.”
Boldogság felé (Halasi pannó), részlet (1988) (artmagazin.hu)
Ez a történet egy időre megbélyegezte Berki Violát. Már a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, Fónyi Géza osztályában, amikor valaki feljelentette. Családja múltjára hivatkozva, az ország összes felsőoktatási intézményéből kizárták. Sejthető, hogy helybeli lehetett, hiszen a felelősségre vonás elsősorban itteni eseményeket érintett. Számos kitörni vágyó halasi személlyel megtörtént, történik a mai napig, hogy a városból egy-két „jóakarója” akad, akik utána nyúlnak. Berki szerencséjére, ez a kitiltás „csak” egy évig tartott.
Berki Viola visszaemlékezései, festményei és famíliájától származó történetei alapján kifejezetten megbízható forrás bizonyos események hátterének vizsgálatánál.
Neki köszönhetjük, és tudhatjuk, hogy a Szenvedők (1891) című Thorma festmény (talán) kiskunhalasi életképet mutat. A gyászolók és sirató-koldulók mögötti terület a római katolikus temető bejáratánál lehetett.
Egy legenda szerint dr. Borbás Imre kisgazda politikusnak, a rendőrkapitányság vezetőjének azért kellett távoznia a közéletből, mert 1945 elején engedélyt adott a szovjeteknek, hogy nőket gyűjtsenek krumpli-pucolásra. A későbbi történetmesélők szerint nem munkára akarták az asszonyokat, lányokat vinni, és az utolsó pillanatban ezt meg is akadályozták. Berki Viola nem ismerte ezt a történetet, hisz halála után jelent csak meg írásos formában. Ő úgy emlékezett vissza, hogy Berki nagyszülei házában orosz „krumpli őrök” voltak. Ők vigyáztak egy egész laktanyányi élelmiszerre. Főként burgonyára, amit valóban élelmezésre és utánpótlásra használtak fel, a hadsereg érdekében.
Berki Viola (1932-2001) (kieselbach.hu)
Ugyanehhez a korszakhoz kötődik általános kinézetének, viseletének kialakulása is. A csizmákhoz való kötődése kifejezetten Halashoz kapcsolódik. Még egészen kisgyermekkorban szokott erre, egyszerű utánzásból. A többi „divat szokására” viszont nagyon kalandos úton kapott rá. Az 1944-ben a városból elmenekülő családja visszaküldte a front mögé (!), hogy a már szovjet kézen lévő Halason vészelje át a háborút. Ám ismerve a korabeli (rém)híreket, féltették a kislányt. Ezért - a nem igazán kedvelt Berki nagymamához - fiús ruhába és fizimiskával indították útnak. Ez a módi annyira megtetszett Violának, hogy élete későbbi szakaszában sem változtatott "fiús" öltözködésén és rövid haján. Talán, ennek is köszönhető, hogy sohasem házasodott meg, gyermek nélkül hunyt el.
A bőrdudás (1969) (mmakademia.hu)
Festményein vissza-visszatérő alakok, állatok, háttér és témák bevallottan és többségében az itteni személyes és iskolai élményeiből és tapasztalataiból fakadtak. A harkai-halasi táj, a puszták népe, a magyar szabadságharcosok, az egykori betyárok és pásztorok világa a kis Viola életét és fantáziáját befolyásoló tényezők voltak. A magyar monda- és mesevilág, párosulva a bibliai történetekkel (halasi református leány polgáriba járt) mély benyomást tettek rá. Kezdeti rajzain is ezeket ábrázolta nagy kedvvel, és később is ezek jelennek meg grafikáin.
Végső István
vegso.halas.hu
istvan.vegso@gmail.com
