Évszázados kívánsága valósult meg a felsővárosiaknak azzal, hogy 1933. május végén felszentelték, átadták az ottani kápolnát. Nagyon nehezen haladt a televásárlás, az engedélyeztetés, az építkezés, de a gyülekezet összefogása és azon szerencsés esemény, hogy katonaság érkezett a városba, végül sikert hozott. Haász István tábori püspök szentelte fel a felsővárosi, helyőrségi kistemplomot. A kis szakrális épületnek két védőszentje is van: Jézus Szíves és Lisieux-i Kis Szent Teréz. 

A 120 éve született Zsigray Juliannára emlékezünk ezzel a cikkel. Zsigray Julianna született: Serák Julianna Róza Törökszentmiklóson látta meg a napvilágot 1903. február 15-én. Édesanyja tiszteletére vette fel a Zsigray nevet. Író és költő volt, a két világháború között népszerű regényeket írt, majd 1945 után életrajzi szépirodalmi írásai révén volt ismert. Budapestről, a Kavics utcából költözött Kiskunhalasra, ahol 1987. február 21-én hunyt el. Sírja a régi református temetőben van. A következőkben egy 1985-ben vele készült interjút idézünk, ami jól mutatja, hogy a marginalizálódott írónő már igen nehezen nyílik meg, pedig hihetetlenül sűrű, érdekes életet élt aktív korában, és valószínűleg számos titkot vitt magával a sírba. 

Pontosan 22 éve, 2001. március 26-án hunyt el Berki Viola (1932-2001) Munkácsy-díjas grafikusművész. A hányatatott életű kiskunhalasi nő életét többen is feldolgozták már. Én is írtam már róla, sőt, sajtóvitába is keveredtem az életének bizonyos részletei okán. Közel 10 éve igyekeztem feltárni a főiskolai éveinek legizgalmasabb rejtelmeit, de akkor komoly elutasításban volt részem. Most nyílttá váltak a források egy része. Ezzel emlékezünk Berkire.

   A fiatal Berki Viola (forrás: manda.hu)

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja kapcsán 2013-ban az alábbi cikket jegyeztem a Halasi Tükörben. 1956 a fókuszban. Kiskunhalasi katonai egység a fővárosban, halasiak Budapesten. Halasiak a diktatúra és a szabadság oldalán...

Luxemburgi Zsigmond, halasi csata, forradalom, villanytelep, államosítás - nevezetes évfordulók városunkban   Kiskunhalas 2023-ban sem szűkölködik. Történelmi események, királyok, fejedelmek látogatása, épületek és szobrok létesítése mentén tekintjük át az évszámokat. 

Csendőrlaktanya

110 éve hunyt el Szathmáry Sándor tanár, igazgató és gazdálkodó. A futóhomok egyik különleges csemegéjét, a kieffer körtét (Pyrus communis Kieffer) 1903-tól honosította meg. 1853. április 8-án született Szatmári Sándor és Somogyi Julianna gyermekeként. Halason tanult, majd a műegyetemen folytatta tanulmányait, de pénzügyi gondok miatt visszatért a családi gazdaságba, és 1878-tól tanári állást is vállalt a református gimnáziumban. 1899-től az intézmény igazgatójává választották. Emellett feleségével gyümölcs-gazdálkodással foglalkozott. Emiatt számos külföldi utat tett meg. A Nemzeti Munkapárt elnöke is volt. 1911-ben nyugállományba vonult, hogy csak a magángazdaságával foglalkozzon. Az évvégén, decemberben  végzetes balesetet szenvedett egy fehértói vadászat, kirándulás utáni hazautazás folyamán. Kígyó téri (később: Apponyi tér, Gagarin tér, Ősök tere, Apponyi tér) otthonában három hónapon át gerincsérüléssel feküdt. 1912. március 23-án hunyt el. Felesége, Szathmáry Sándorné Pethő Julianna áldozatos munkával átvette férje helyét a gazdálkodásban. Szathmáry Sándorról ma már utca és egyesület is el van nevezve. Emléktábla őrzi nevét. Sírját rendszeresen rendbe tartják áldozatos magánemberek és civil szervezetek a régi református temetőben. A következőkben a korabeli sajtó búcsú gondolatait olvashatjuk.

Közel 100 éve is érdekes helynek tűnt Kiskunhalas. Id. Nagy Szeder István kutatásai alapján és a korszak fejlődésének köszönhetően érdekes képet kaphattak a korabeli olvasók, Luca napján. A dr. Thuróczy Dezső polgármester alatt lassú, de biztos fejlődésnek indult város terveiről és gondjairól leplezetlenül írt az újságíró. Érdekes betekintést kapunk a pusztai életbe, a határ kialakulásába, de még a parasztverselők összetéveszthetetlen írásai is előkerültek.

Ha egy királynak lehetetlen kívánsága van, akkor a nép kénytelen furfanggal élni. A szépirodalmi alkotások, mesék visszatérő fordulata, hogy az egyszeri emberek helyenként meg tudják tréfálni az uraikat. Az idézett irodalmi mű történelmi háttérrel is rendelkezik. 1408-ban valóban járt Kiskunhalason, Halason Luxemburgi Zsigmond magyar király. Legalábbis a Balkán felé vezető úton érintette a dél-alföldi mezővárost. Ez ihlettett meg 1932-ben egy környékbeli írót.

Kiskunhalason mindig is fontos volt a társadalmi egyeztetés, a döntéshozatal előtt a nép véleményének beillesztése a fontos vagy kevésbé fontos határozatokba. A Halasi Nemes Tanács történeténél is kevésbé tudott tény, hogy 1945 előtt vasárnap délelőttönként a városháza északi oldalánál és az alsóvárosi római katolikus templomnál gyűltek a halasiak megvitatni az aktuális közéleti eseményeket. Ezeken a helyeken a képviselők, kofák, kisgazdák, iparosok, polgárok, tanítók stb. megbeszélhették a kérdéses ügyeket, és némi ráhatással is voltak sorsuk alakulására. A két helyszín persze érezteti velünk, hogy egyértelmű volt a vallási elkülönülés. Hiszen a valószínűleg az alsóvárosi színhelyen a katolikusok, míg a belvárosban a reformátusok gyűltek a szentmise és az istentisztelet után. Egyfajta részvételi demokrácia közösségi színterei voltak ezek az összejövetelek. Országos híre is lett ennek, és még Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja, az Előörs is írt róla, kissé elrugaszkodva, félreértve, de a Wall Streethez hasonlítva az eseménysort. Most röviden megemlékezünk  a régi halasiak kibeszélő fórumairól. 

Most, hogy ismét kezdődik a tanítási időszak, talán, érdemes visszatekinteni a múltba, hogy a magyar oktatásügy kapcsán mennyire volt a korszak szakember gárdája elégedett. 1930 augusztusában a magyar tanítók tizenegy pontban foglalták össze az új tanterv és a tanítóság továbbképzése iránti kívánságaikat