A régi, 19. századi húsvéti táncalkalmak, szokások sok naposak voltak, és bizony a férfias játékok is kötődtek hozzájuk. A verekedés, az alapos kútvizes locsolás és a végeláthatatlan bálozás is része volt a húsvétnak. A kiskunhalasi Nagy Czirok László (1883-1970) néprajzkutató gyűjtéséből válogattuk ezt az adatközlést.
Boldog húsvéti ünnepeket.
"Erősen közeledek a nyolcvanhoz — kezdi. Csaknem harminc voltam már ezelőtt ötven évvel. Ilyenkor húsvét előtt már erősen készülődtünk mi legények a locsolásra. Ennek ma már — sajnos — se hire se hamva. A lányokat valósággal megfürdettük mi legények a kútnál, hárman-négyen fogtuk le őket. Csuromvizes lett utána valahány, mert ennél a locsolásnál nem volt se irgalom, se kegyelem. Ezen a lányoknak túl kellett esni. Aztán a sonkaevés, az egy egészen külön passzió volt.
Mulatságok abban az időben nyilvános helyen, mint egyesületekben, nem voltak. A körök akkor még csak nagyon gyéren voltak, a legtöbb egyesület újabb keletű, abban az időben a 48-as kör sem volt még meg. így azután összejött a fiatalság magánházaknál és ott mulatoztak baráti hangulatban együtt. Akkor még nem volt annyi széthúzás és annyi egyenetlenség — emlékszik vissza. Akkor még volt több szeretet és megbecsülés egymás iránt. Nagyobb volt az összetartás és a szeretet az emberek között, talán magával hozta ezt az is, hogy az összejövetelek magánházaknál történtek, úgyhogy lassan sok család keletkezett, aki tisztára a jóbarátság alapján is rokonságot érzett egymás iránt. Aztán, hogy igazi békehangulat legyen, voltak ám csinos, testhezálló verekedések is. Ezek a bálákban fordultak leggyakrabban elő és rendszerint úgy keletkeztek, hogy a fiatalabb juhászok bejöttek a városba. Szórakozni jöttek — mondták ők, de igazában úgy láttuk csak azért, hogy az ősi juhászvirtust verekedéseikben bemutassák, ünnep táján sok bevert fej emlékezett vissza a tanyákról ünnepelni beszivárgott juhászokra és más virtusos vendégekre. De azért mégis szépek voltak ezek a békebeli ünnepek, legszebb köztük a húsvét, amely a tavaszt jelentette már nagyfokban.
A húsvétok Halason — álmodozik tovább — harmad-, negyednapig tartottak. A másodnapi locsolkodás és lányfürösztés után tánc harmadnap hajnalig és bizony sokan a negyedik napra is áthárították az ünneplést széles jókedvükben, no meg persze az ünnepben szerzett mámor nyomán.
És hogy a mai bajok és búbánatok se maradjanak ki az ünnepi reflexiókból és emlékezésekből elmondja mesélőnk, hogy akkortájt jó világ volt a bortermelőkre is. Mindenki kimérhette saját termésű borait. Szüret után kikerült a házakra a forgácsokkal díszített rúd, jeléül annak, hogy bort mérnek ki és utána ez a bormérés folyt végig egész tavaszon át, húsvétra is akadt bőven belőle. Zene, tánc, végeláthatatlan vigasság, ez volt jellemző külső sajátossága a halasi húsvétoknak. Nem volt gond és nem volt annyi búbánat, mint máma.
Bizony a mai fiatalság nem tudja mi volt itt Halason egy húsvét a régi világban — fejezi be, miközben bort önt a pohárba. Ma fertőzött itt a jókedv, sok ma az emberi keserűség. Talán vissza sem jön többé a jóvilág, amikor nem volt munka- nélküliség, nem volt rongyos ember és nem volt elkeseredés. Csak ünnepi hangulat volt összeforrva jósággal és sok jóakarattal."
(Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933. április 15. 6.)
Összeállította: Végső István
istvan.vegso@gmail.com
