Most, hogy ismét kezdődik a tanítási időszak, talán, érdemes visszatekinteni a múltba, hogy a magyar oktatásügy kapcsán mennyire volt a korszak szakember gárdája elégedett. 1930 augusztusában a magyar tanítók tizenegy pontban foglalták össze az új tanterv és a tanítóság továbbképzése iránti kívánságaikat

"A magyar történetírás egyik legbuzgóbb és legszorgalmasabb munkása Gyárfás István ma reggel virradóra meghalt." - írta a Budapesti Hírlap 1883 júliusában. Dr. Gyárfás István jogász, történész 1822. július 21-én, vagyis pont 200 éve született. Kiemelkedőek kutatásai és publikációi a jászkunok, az őskeresztény műemlékek, régészet, de a gyümölcsészet, kertészet területén is. Az MTA levelező tagja volt. Viszonylag korán, 61 éves korában hunyt el. Számtalan tudományos tervét nem tudta befejezni.

Manapság állandóan azt halljuk, hogy sohasem volt olyan nagy hőség, mint pont most. Korábban is írtunk már a "sohasem volt extrém időjárásról". A média rémisztő dolgokat írt erről anno is. A két világháború között sem volt ez másként. Akkor is nagy hőségről, hőhullámról, a mezőgazdaság problémáiról írtak. Lássuk, hogy 1928 nyarán mennyire volt meleg Kiskunhalason.

Manapság, amikor Kiskunhalason egyre látványosabban pusztulnak, tűnnek el polgári, paraszti, polgár-paraszti örökségünk építményei, talán, érdemes egy-egy régi halasi házról többet megtudnunk. Ezek közül például kiemelhetjük a 121 éves Weisz-házat, amely mostanában egy ázsiai étteremről ismert a városban.

Városunk históriája 2022-ben is számos jelentős évfordulóban bővelkedik. Ezen év is sok érdekességgel szolgálhat: történelmi események, királyi rendelkezések, intézmények létesítése, fontos épületeink és szobraink átadása, hungarikumunk megalapítása, kiemelkedő személyiségek születése és halála, valamint egyesületek és újságok elindítása.

Az utolsó vele készült interjú kivonatával emlékezünk a "nagyon nehéz ember", Szilády Áron (1837-1922) református lelkészre, nyelvészre, MTA-tagra, országgyűlési képviselőre. 1922. március 20-én hunyt el, aggkórban. Halálát Ván Benjámin lelkész jelentette be a hatóságoknak. Temetése nagy részvét mellett 1922. március 22-én zajlott le a régi református temetőben, a családi sírhelynél. Ravasz László püspök mondta a gyászbeszédet, amiben keleti misztikusokhoz méltóan: hol sashoz, hol oroszlánhoz, hol kerubhoz hasonlította az elhunytat. Vásárhelyi Pál soltvadkerti lelkész mondott érte imát. Az Akadémia részéről Császár Elemér; a Kisfaludy és Irodalmi Társaságtól Szász Károly író, püspök; az egyházközösség részéről Thuróczy Dezső helyettes polgármester mondott búcsúbeszédeket. A Kolozsvári Egyetemről pedig - a később Szegeden József Attilával konfliktusba került - Horger Antal egyetemi tanár érkezett elbúcsúzni tőle.  

Kiskunhalas város leghíresebb sírja egy Tolna vármegyéből származó evangélikus emberé. A halasi idősek és középkorúak mind-mind tudják, hogy ki volt Sass Károly (1825-1890) hivatalnok. Mindenki egyszerre vágja rá, ha megkérdezik: "Sass Károly,  Petőfi násznagya volt". De még az országos tudósítások, tv-műsorok, újságcikkek is, amelyek a várost mutatják be, erről a sírról szinte mindig megemlékeznek. Arra, hogy ki volt, honnan jött, mi volt a foglalkozása, hogyan lett a Petőfi esküvői tanúja, miért lett nász egyik fontos adatközlője, és hogy került Halasra, a lenti írásban igyekszünk válaszokat adni?!  

Halasi savanyú máj egy hagyományos kiskunhalasi étel. Télen, a disznóvágások körüli időkben készítették, készítik. A 19. századtól vannak leírásaink erről az finomságról. A városon kívül sehol máshol nem készítenek még csak hasonlót, vagy hasonló nevű étket sem. Pedig érdemes kipróbálni ezt a kiskunsági csemegét.

Bánatos idők száz esztendeje is voltak. Hogy búcsúzott a helyi média 1921-től? Erről tanúskodik egy kis versecske.  

Nem először rémisztgeti "nagymacska-híre" a kiskunhalasi tanyavilágot. Ám a régebbi időkben kiderült, hogy egészen más állat "támadta meg" a futóhomok békés népét. Napjaink "párduc-sztorija" mellett érdemes áttekintenünk néhány történti érdekességet a határban egykor leselkedő fenevadakról.

Az "első halasi puma" (Kispéter Imre felvétele, Halasi Tükör, 1988. július 8.)