Nemes ásvay dr. Jókai (Jókay) Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) jogász, író, országgyűlési képviselő, a főrendiház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Dugonics Társaság, Magyar Írók és Művészek Társasága tagja, a Szent István-rend lovagja, Petőfi Társaság elnöke volt. Az irodalomtörténeti szakirodalom is alig-alig foglalkozik a településsel való kapcsolatáról, pedig számos kötődése van Jókai Mórnak Kiskunhalassal.
Jókainak már igen korán volt kapcsolata Kiskunhalassal. Kecskeméti diákkorában (1842-1846) járt Kiskunhalason, amire többször is visszautalt szépirodalmi műveiben. Valószínűleg a helyismerete miatt esett rá a választás, amikor Kossuth Lajos miniszterelnök levelét 1848 októberében a Szeged és Halas között ténykedő Rózsa Sándor
betyárnak ő vitte el.
a fiatal Jókai Mór
Halasi ismerősei között ki kell emelnünk Korda Imre (1853–1914) kiskunhalasi újságírót, szerkesztőt és tanárt is. Jókai lapjainál, az Üstökös és A Hon nevű újságoknál 1873 és 1878 között dolgozott munkatársként Korda. Valószínűleg igen jó kapcsolat alakult ki közöttük már csak a közös nevező: 1848 miatt is. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy az újságírást Jókai keze alatt tanulta ki először Korda, aki 1882-ben alapította meg Kiskunhalas első lapját, a Halasi Újság című lapot. Ezáltal a kiskunhalasi sajtótörténet első (legfontosabb) eseménye hátterében is ott volt Jókai. Jókai, mint a Petőfi-kultusz egyik újjáélesztője járt Kiskőrösön. Valószínűleg tartotta a kapcsolatot az itteniekkel is és a térséghez kötődő személyekkel. Ilyen volt Reményi Ede (1828–1898) hegedűművész, aki 1860-ban Kiskunhalasról címezte meg a pesti Petőfi szobor létesítését célzó szoboralap megalakítását. 1880-ban, mikor Jókai a Magyar Írók és Művészek Társasága képviseletében Petőfi szülőházában járt, kiskunhalasi küldöttség is tiszteletét tette a nagy írónál. Petőfi révén ismerőse volt a Kiskunhalason elhunyt Sass Károly (1825–1890), a szabadságharc költőjének (pót)násznagya. 1847-ben Sass éppen Jókai helyett lett Petőfi násznagya. Szilády Áron (1837–1922) lelkésszel, nyelvésszel, MTA taggal, országgyűlési képviselővel is
jó kapcsolata volt Jókainak. Ha a neves írónak török tárgyú témái voltak, akkor meglátogatta Halason Sziládyt. Persze Pesten is találkoztak. Időskorában jóban lehetett Thorma János (1872–1937) festőművésszel is. A halasi alkotó az író arcképét megfestette, kétszer is. Sőt, valószínűleg Jókai segítségét is kérte az 1848-as események rekonstruálása kapcsán. Hálából a Talpra magyar (1896-1936) című festményén a szabadságharc költője mellett Jókait és annak első feleségét is megörökítette a neves alkotáson.
Nem lehet véletlen, hogy a Halas határában meggyilkolt két honvédtisztről is cikkezett. Az osztrák önkény elől bujkáló Gracza Antal és Záhony István ’48-as honvédek megöléséről Jókai Mór főszerkesztésében kiadott A Hon című lap naponta kétszer, reggeli és esti kiadásaiban gyorsan tudósított. Az 1871. november 18-i reggeli szám tudatta, hogy „a vádleveleket az eljáró tiszti ügyész szívességéből bírjuk, s miután azokban a tényálladékok a megejtett vizsgálat alapján hitelesen és röviden vannak előadva, szóról szóra közöljük”.
Jókai Mór
Nincs még szakszerűen feltárva, de írásaiban biztosan tudjuk, hogy „használt, felhasznált” kiskunhalasi személyeket, alakokat és eseményeket. Az sem lehet véletlen és a halasiakkal való összeköttetéseit mutatja, hogy első regényét Hétköznapok (1846) című írásában lévő „H. várost” Halas településről formázta. Ez a diákkori élménye később is visszatért, és erre utal későbbi írásaiban is: A tengerszeműhölgy, A béka, Az első temetkezés és első feltámadás. Megemlékszik az 1703-as halasi csatáról A magyar nemzet története regényes rajzokban (1860) művében. Jókai A fekete sereg (1873) című könyvében városunkat tekintette Mátyás király egykori idegenlégiós hada szétverése helyszínének. A kiskunhalasi jogászról, a ’48-as tisztről, Gózon Lajosról (1828–1896) Jókai elbeszélést írt: A zsolczai hős címmel a Vasárnapi Újságban (1875). (Megjegyzés: az 1860-as években a Felső-baranyai (ref.) egyházmegyénél mindketten tisztségviselők voltak.) A lélekidomár (1889) című munkája olyan pásztorokat és betyárokat ábrázolt le, akik hasonlóságot mutatnak az alsókiskunsági (halasi) népi alakokkal. Érdekesség, hogy a nyelvtörténeti kutatások szerint a „tocsogó” szót Kiskunhalason (és Cegléden) használták a leginkább az emberek a 19. századig. Jókai pedig nagyon kedvelte ennek a főnévnek a használatát az írásaiban, így ő elterjesztette országszerte. Jókai is kedvelte – a Kiskunhalason a 19. században a házastársak között használatos – „hékás”, „hékám” megszólítást, fel-felbukkan a műveiben.
Jókai Mór: A fekete sereg
Az ellenzéki felfogású városban a kormánypártiak erős jelöltet akartak állítani az 1881-es választáson. Ezért felkérték Jókait az indulásra. Ő azonban nem tudta elvállalni a jelöltséget, mivel már elfogadott egy jelölti felkérést Erdélyben. 1881-ben ezt írta a
halasiaknak: „A kis-kun-halasi szabadelvű párt végrehajtó bizottságához. Mélyen tisztelt honfitársaim! Önöknek küldöttségileg hozzám intézett nagybecsű felhívása, a kiskunhalasi országos képviselőjelöltségnek elfogadására, rám nézve a hazafias kitüntetések legnagyobbika, melynek ajánlatos voltát még jobban kiemeli azon kecsegtető körülmény, miszerint a jelöltetésem iránti felhívást az első pár nap alatt oly nagyszámú választ polgár írta alá, hogy a választás kedvező eredménye iránt semmi kétség nem lehet. Végtelenül sajnálom ennélfogva, hogy e nagy megtiszteltetés: Magyarország egyik legnemzettesebb, legnagyobb, legtekintélyesebb és legértelmesebb közönségű városát képviselhetném... teljesen elkésett. Én már képviselőjelöltül fölléptem a székely földnek háromszéki illyefalvai kerületében, melyet a napokban utaztam be s ott politikai programmomat előadtam...”
Jókai Mór – gróf Ráday Gedeon kormánybiztos és Kossuth Lajos miniszterelnök, kormányzó után – a város, sorrendben harmadik díszpolgára lett. 1893-ban kapta a megtisztelő címet. (Számos város választotta meg díszpolgárává Jókait: pl.: Budapest, Makó, Nagykanizsa, Szeged.) A képviselőtestület közfelkiáltással választotta meg Jókait díszpolgárnak. Dr. Tóth Kálmán polgármester ezt írta a döntésről és a neki elkészített, elküldött díszes oklevélről: „…érezvén Nagyságod dicsteljes irodalmi működésének hazánk és nemzetünk javát előmozdító eredményét, személye iránt táplált tisztelet és nagyrabecsülésének kifejezést adandó, Önt e város díszpolgárául választotta, mire vonatkozó oklevelet midőn megküldeni szerencsém van, egyszersmind kérem, fogadja szívesen a megemlékezés ezen jelét…”
Emellett ráadásul ekkor a Nagy utcát Jókai Mór utca névre keresztelték át.
Nem feledkezett meg Jókai Halasról később sem. A kapcsolatai sem kophattak meg. A szőlőmoly kártételének komolyságára Szathmáry Sándor, jeles halasi szőlő- és gyümölcstermelő figyelmeztette a gazdákat 1896 nyarán, utalva a Pesti Hírlapban megjelent „Vészkiáltás” című írásra, amelyben Jókai Mór pont Halas és Kecskemét városait emelte ki. 1898-ban a Petőfi Társaság vezetőjeként levélben hívta a kiskunhalasi városvezetést március 15-ére a forradalom és szabadságharc kitörésének 50. évfordulójára Budapestre ünnepelni. 1925-ben Jókai születésének 100. évfordulója alkalmából ünnepségeket szervezett pl.: a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének kiskunhalasi csoportja, a Katholikus Népszövetség helyi szervezete és a református gimnázium is. A város pedig ünnepi közgyűlést tartott.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
