Ahogy a régi szólás tartja: jón ne változtass! Nem csak a hétköznapi életben, hanem a művészetekben, a tudományos munkákban és a kultúrában is számtalan példát tudunk erre.
Ha jelen cikkünk első képére tekintünk, akkor a halasiak többsége egyértelműen azt mondja: ez a Három tavasz emlékmű. Valami persze nem stimmel, de rámondható, hogy az. A betonvitorlák képe, állása rögtön ezt sugallja nekünk. Ám azon a fotón nem egy kiskunhalasi emlékmű látható. Nézzük miről is van szó!
- szeptember 16-án nagy tragédia rázta meg a hazai közvéleményt. Kijev közelében lezuhant egy Malév TU-134-es gép, rajta 41 utas, 8 fős személyzettel. Mindenki meghalt. Az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) országos, megyei és tanácsi küldöttei Bács-Kiskun megye testvérmegyéjét szerették volna meglátogatni a Krímben. Elektromossági okokból és a pilóta hibájából zuhantak le. A légi katasztrófa komolyan felvetette a kérdést az akkori magyar közlekedésügy szakmai hozzáértése, illetve az utasszállító repülőgép-állomány műszaki állapota kapcsán.
Hatalmas tömegeket megmozgató temetéssel búcsúztak 1971. szeptember 28-án a halottaktól, akik között kiskunhalasi is volt. Kecskeméten temették a legtöbb szerencsétlenül járt embert, így az állami vezetők és a média figyelme is ide összpontosult.
A kiemelt főhajtáshoz méltó műalkotást gondoltak el. Kerényi József építész nyerte a tervpályázatot. Ennek eredményét láthatjuk 1972 ősze óta a Kecskeméti köztemetőben. Cikkünk első és harmadik képe is a kecskeméti síremléket mutatja.
Hasonló alkotást készítettek el - szintén Kerényi tervei alapján - 1975 tavaszára is, a „felszabadulás” 30. évfordulójára. Ez immár Kiskunhalason, a Semmelweis téren található. Az országban ekkor gomba módra nőttek ki a földből a felszabadulási szobrok. 1975. április 4-én adták át a Három tavasz emlékművet a Hírnök című szoborral együtt (második kép), amely a szovjet hősökre és hazánk felszabadítására (volt) hivatott emlékez(tet)ni. A különbség annyi, hogy Kerényi József nálunk három vitorlát gondolt el, míg Kecskeméten két-két „betonszárny” látható. A hatás és az elhelyezkedés viszont szinte ugyanaz. Egymásba forduló monumentális kőöntvények, a szocializmus építése közben elhunytak emlékére.
A jón ne változtass meggyőződése alapján a halasi Három tavasz emlékműve és a kecskeméti Kijevi repülőgép szerencsétlenség áldozatainak síremléke, mint két tojás. Két egymástól nagyon távoli esemény, de szinte ugyanaz a tervrajz, majdnem teljesen ugyanaz a kivitelezés, és egy az alkotó… Nincs új a Nap alatt!?
Vannak persze más „ikeralkotások” Halason, mint a Búsuló kuruc szobrának is megvan a párja Kiskőrösön, és még sorolhatnánk…
Folytatjuk!
Végső István
vegso.halas.hu
