Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Isten áldja már meg a tisztes magyar ipart!

- 115 éve változatlan kisiparos bajok nyomában

2020. augusztus 11. - vegso79

Ma is sokszor hallhatjuk, hogy a szakképzés nem megfelelő színvonalú. Vannak remek iparosaink, de a tanulókkal, gyakornokokkal sok a gond. Lássuk mi volt a helyzet 1905-ben, a dualizmusban, a magyar gazdaságtörténet egyik legdinamikusabb korszakában? Két vezércikkel próbáljuk megvilágítani a kérdést. Lényegileg mi változott? Mennyivel gondolkodnak, cselekszenek a szülők, a tanulók, a tanárok, az iparosok és "nagyjaink" másképpen, mint a dualizmusban? A magyar (kis)ipar versenyképessége hogyan fejleszthető?

 

img_20200609_214528.jpg

Kiss László faesztergályos és iparostanoncok, egy felsővárosi műhelyben (Halas Anno...)

Tovább

„Szívünkbe hatol” a halasi bicska

- a világhírű bicskatípus téves megnevezésének nyomában

A néprajzi szakirodalomban nem, de a helyi, az országos köznyelvben, médiában (még) egyértelműen fennmaradt a „halasi bicska” elnevezés. Az ezen a néven emlegetett típus valójában Szegeden és környékén készült „világhírű” halas bicska. Eredete egyértelműen Csongrád vármegyébe tehető. Itt készültek a 19. század második felétől „iparszerűen” ezek az igen népszerű alföldi kések. Ebben az időszakban még szinte minden férfinál volt étkezéshez, faragáshoz, egyéb munkához stb. használt összecsukható kés, bicska. És persze tudjuk, hogy sajnálatos tragédiák főszereplőjévé is válhattak vásárokban, korcsmákban vagy bálokon egy-egy marakodás alkalmával. A magyar bicskáknak sok formája, típusa volt (cakli, arató, juhász, szalonnázó, náder stb.). A halas bicska, halbicska, pontybicska, szirákibicska vagy tiszabicska különleges, egyedi formája miatt presztízstárgy lett a 19-20. század fordulójától. Bár sokan készítették ezt a nem mindennapi alakú használati tárgyat, mégis a legismertebb halas bicskákat Sziráky (máshol Sziráki) József késes-mester állította elő. Ő tette igazán közkedveltté.

 p1090982.jpg

Bugylibicska a halasi határból (TJMA: 55.2.198)

Tovább

Halasi májusfák régen…

Kiskunhalason hagyományos májusfát már régóta nem állítanak. Pedig annak idején ennek a népszokásnak nagy népszerűsége volt a városban. Már a 18. századtól népszerű népi program volt. Az első májusi vasárnap délutáni mise, istentisztelet után kezdődött a vidámság. A halasi fiatalság a második világháború előtt hatalmas, helyenként durvaságig fajuló mulatságokat szervezett a feldíszített, szalagos fák árnyékában. Népzene, néptánc, magyarbanda, bor és pálinka mellett zajlott a szabadtéri ünnepség, amely nem tévedés, belépődíjas volt. A modernebb időkben a táncok között már a csárdás, a polka és a lippentős is divatba jött. Meg voltak határozva a város és a tanyavilág bizonyos pontjain, hogy hol állíthatnak májusfákat (pl: Kálvin tér, Rákóczi tér, Kun tér, Szabadság tér, Kossuth utca, Batthyány utca). A tanyáknál a gazdák is állítottak májusfát. A szabad ég alatt, a népi kultúra jeles eseményét hirdető táncos, italos rendezvények tömegeket vonzottak. Most a májusfák emlékére megidézünk egy helyi novellát. Dr. Gaál Gyula árvaszéki ülnök és író tollából származik a májusfák ihlette tanyai, szerelmi és életmód történet.

nevtelen1_masolata.jpg

Kássa Gábor: Májusfa állítás (1940)

Tovább

Kiskunhalas választás előtt, 1922

 A Trianon utáni időszak egyedi pillanatképe Kiskunhalasról a következő újságriport. 98 éve nemzetgyűlési választásra készült az ország és a város is. Érdekessége a sajtóbeszámolónak, hogy egy a vidékünkön idegen zsurnaliszta szemével láthatunk bele a majd száz évvel ezelőtti kortes időszak mindennapjaiba. Aki nem volt más, mint a korszak később közismert újságírója, írója: Kellér Andor, aki ekkor még csupán 19 éves.

 83888629_3461422717263220_2499578040359583744_o.jpg

Tovább

Hun koponyák, zsidó hulla, cigány putrik

- pillanatképek a Harangos-tó történetéből

Vannak helynevek, amikről mindenki hallott, mégsem tudjuk az eredetét. Nem csupán az utca embere, hanem a tudomány is (egyelőre) nyitott kérdésnek tekinti az etimológiai feladványt. Ám még ennél is izgalmasabb, hogy mik történtek ezen a területen. A Harangos-tó környéke igazán sok rejtély tudója. Hun csontok, török dúlás, zsidó gyilkosság és a cigányváros rémisztő világa is visszaköszön a néma, mára kiszáradt, lecsapolt tó történetéből.

74345572_2997987576896089_116273629515218944_n.jpg

Tovább

Az ismeretlen ismerős Tájház

Hol van az a Tájház? Ott található, ahol a szódagyár volt? Az a nádtetős épület, amitől nem messze a cipész is dolgozik? Teszik fel időről-időre ugyanazokat a kérdéseket az emberek, ha a Tájházra terelődik a szó. Lássuk, hogy mit is érdemes tudni erről a helyi látnivalóról?

17174-halasi-tajhaz-kiskunhalas.jpg

Tovább

“Deportálás a pásztorórán”

Jól esik, ha dicsérik az írásomat, és persze hasznos az építőjellegű kritika is. Gózon Imrével 18 éve ismerjük egymást. Egykori halasi család sarja, a holokuszt túlélője. Egy nagyon érdekes anekdótát küldött egy előző blogbejegyzésmre reagálva. Megjegyzem, hogy tudomásom szerint dr. Nyerges Pál csendőr százados, ha a helyi csendőrségnél szolgált, akkor nem Kiskunhalason, hanem Kiskunfélegyházán teljesített szolgálatot a gettósítás és deportálás idején. A kiskunhalasi zsidókat 1944. május 22-től gettósították, június 17-én szállították át Szegedre és onnan deportálták marhavagonokba halál- vagy munkatáborokba. Ennek ellenére ez a kis történet is felhívhatja a  figyelmet, hogy csendőrök is résztvettek 1944-ben a kiugrási kísérletben, nemzeti ellenállásban. Másfelől az 1945 utáni magyar emigráció komplexitása is középppontba kerülhet.  

 csendor_112.jpg

Tovább

"Lopás a pásztorórán" - Halas százöt éves cikkek tükrében

Ha azt gondoljuk, hogy a modern időszak korsága nem hatott már a régi idők emberére, nagyon nagyot tévedünk. Mielőtt azt hinnénk, hogy a társadalmi-, a közösségi- és közélet problémái csak mostanság csaptak át szélsőségekbe, rosszul hisszük. Százöt éve is hasonló gondok sújtották az itteni lakosságot. Természetesen bizonyos találmányok, vagy az elektronika és az Internet nem hatottak rájuk, de kísértetiesen hasonló újság címszavak fogadták a korabeli újságolvasót, mint most. Sokszor úgy tűnik nem is változott olyan nagyon sokat a világ. Sikerek, kudarcok, öröm, gondok és bánat, hasonló mértékben került az újságok hasábjaira, mint manapság. Érdemes tehát felcsapni egy-egy 1914-es lapot, hogy mit is írtak Halasnak, Halasról:
Íme néhány cikk címe 1914-ből: „Választás”, 6 napi elzárás”, „Borzalmas halál”, „A káromkodó magyar”, „Új orvos”, „Mulatság”, „Holttest a székben”, „Tanítók bálja”, „Többet a népért”, „Takarékoskodjunk!”, „Lopás a pásztorórán”, „Szocializmus és hazafiság”, „A halasi csipke diadala”, „19.000 koronát kap Halas”, „Állat az emberben”, "A cigányok, a döghús és a szolgabíró", "Több csendőrt Halasra!", "Vadházasok" "Suba lopás", "Erkölcsi fertőben" stb.

vig.jpg

Tovább

Egy elfeledett halasi Zseny

Csak néhány helytörténeti rövid írás emlékezik manapság városunk egykor ország- és világszerte nevezetes alakjáról. Halas egykori neves és gazdag családjának legkiemelkedőbb személyére emlékezünk ezzel a bejegyzéssel.

  item_668667.jpg

Tovább