Negyven éve hunyt el Ván Benjámin (1892-1985) református lelkész, író. Sokak Béni bácsija, a Ván Béni. Bár rengetegen kedvelték és felnéztek rá, de ő sokszor jobban szerette a növényeket, állatokat. Küzdött az egyházával, de a mindenkori államapparátus sem nézte jó szemmel kijelentéseit, szúrós odaszólásait. Kedvelt, de megosztó alakja ő a régi Halasnak. Reá emlékezünk egy eddig publikálatlan, százéves írásával, ami jól példázza a nézeteit és zsenijét is. Kálvini út, jézusi út vagy más? Vánnak mindig ugyanaz volt a válasza, de mindig más, találó példázattal. 

Csipkerózsa

"A protestáns theológia minden kérdésre, ami az élet s a Kijelentés örök titka tudományával akar választ adni, s így a sok agyverejték, gondolat tökéletesen kárbavész. A lét nagy titkait meg nem oldja, föl nem fedheti, a kételkedést el nem űzi, az éhes lelkeket jól nem tartja, S így, ha virágzik is, de termést nem érlel, meddőn marad. 

Tudásra törni a hit világában nom más, mint a tagadás útjára indulás, s nihilbe érkezés. A protestáns teológiai tudomány az evangélium világában nem más, mint a kertészet művészete a csipkerózsákon,

- Amikor a kertészet remeklését bámulom a pompás, nemes rózsákon, s élvezem magam is a csodás színeket, a bűvös illatozást, a remek bimbók feslését s igézetességüket, az a gondolat gyötör, amit a protestáns theológián észlelek.

A csodás rózsák virítanak, gyönyörködtetnek, de a csak arra valók, hogy az ember élvezze a szint, formát, az illatozást, s hódoljon az emberész előtt. A pompás rózsák magvat nem érlelnek, mert a virág porzói s bibéje szirmokká "nemesülnek", s ezzel az élet folyamából kiesnek örökre.

Nagy theológusok új látásaikkal lepik meg sokszor a hívő világot, éppen, mint a kertészek új rózsafajokkal a virágokban gyönyörködőket. A "Madam Druski", a "La Trance", a "Margsalnil" a rózsavilág ékességei uralják ugyan egy ideig szépségükkel a kertészetet, éppen, mint Schleiermacherek, Kayperek, Bart Károlyok a protestáns theológiát, de mindez csak a gyönyör múló világába való ékességek, de nem termésre s termékenységre serkentő erők, azért azok is mag nélkül hervadnak tündöklésük után, míg az egyszerű hitből élő Magdolnák olajcseppjeiből,
a szegény özvegy fillérjeiből, a szamaritánus irgalmas szívéből örökké élet fakad, s mint az egyszerű csipkerózsából magvak hullanak, s Szent Antalok, Szent Ferencek élik azt tovább, sőt azon a Mózesnek megjelent lángolás is örök ékessége marad (rajta)."

Halas, 1925. augusztus 22.

Végső István

istvan.vegso@gmail.com