Mit írtak Kiskunhalas egyik közismert utcájáról 130 éve? Szász Károly (1829-1905) püspök, író, költő, műfordító a nyarait második felesége, Bibó Antónia szülővárosában, Kiskunhalason töltötte az 1860-as évektől. A mai Szász Károly utcában ismert a házhely, ahol laktak. Emléktábla is jelöli a helyet a Szász Károly utca 33. sz alatt. A műfordításokkal nyaranta tudott foglalkozni. Molière vígjátékait, Shakespeare minden munkáit, Verne Gyula regényeit Byron, Hugo Viktor, Béranger írásait, de valószínűleg Dante Alighieri Isteni színjátékát is itt tette át magyar nyelvre. Egyik fia, Károly (1865-1950) is itt volt ilyenkor. Őbelőle irodalomtörténész, költő és politikus lett. Tisza-párti országgyűlési képviselő, majd 1917–1918-ban a képviselőház elnöke volt. 1918-ban ő hirdette ki az első magyar köztársaságot. Ő írt egy verset az utca környékéről 130 éve, ami akkor a Nagy-tó partjához közel feküdt, és még Mélykúti utcának hívtak.

 A reformáció napján, október 31-én úgy gondoltuk, hogy érdemes felvetni, feltenni a kérdést. Kevés a forrás a korszakból, és még kevesebb Halas térítése kapcsán. A mohácsi vész után kibontakozó reformáció igen nagy hatással volt a halasi népre. A város lakossága valószínűleg az 1530-as években tért át a római katolikus hitről a református vallásra. Ennek pontos körülményeit nem ismerjük, de annyi leszögezhető, hogy az ekkor bekövetkezett vallásváltás évszázadokra meghatározta és meghatározza az itt élők életmódját. Egyes feltevések szerint a református földesúr, Török Bálint kényszeríttette a halasiakat a református vallásra. Mások szerint Szegedi Kiss István, az ismert hittérítő hatására tértek át a római katolikus vallásról a protestáns hitre. A következőkben idézünk néhány kutatót a téma kapcsán.

Előző írásomban említettem, hogy döbbenetes újságcikkek, megszólalások jellemezték a Szilády Áron Gimnázium épülete visszaadási ügyét. Most nem a legkirívóbb cikket közöljük... Ez is sokat mondó. 

1993. augusztus 30-án elhatároztam, hogy ezt egyszer megírom, elmondom. 1993. augusztus 30-án, nagy melegben már az iskolapadot koptattuk az újraindult kiskunhalasi református gimnáziumban. Tanultunk, tanórák voltak. Hétfő volt, sütött a nap, és még augusztus volt. Szubjektív írás, adatközlés következik...

 Szilády gimnázium

Az Alsó-Kiskunság egyik kedvelt tófürdője és környéke számos történetet tartogat számunkra. A kunok várat építettek a tó partján, a halasi polgárok odajártak fürdeni és kincsek után kutatni. Ám ez a cikk elsősorban azt mutatja majd be, hogy 93 éve, 1930. július 6-án nyitották meg hatalmas érdeklődés mellett a modernizált strandfürdőt. Mik voltak ennek a közvetlen előzményei, mi történt a következő hónapokban és években a népszerű és szívünkhöz oly' közel álló tófürdőn?

Június 4. olyan össznemzeti katasztrófa, hogy nem volt a magyarországi társadalomnak olyan része, amelyet ne érintett volna érzékenyen. A blogtól kissé eltérő módon kissé kitekintünk Kiskunhalasról. Néhány nagyon fontos, kiemelkedő revizionista, irredenta ihletésű szerzeményt, verset, dalt veszünk egy csokorba. Szerzőik háttere pedig sokat elmond a nemzeti összetartozás valódi jelentéséről.

Évszázados kívánsága valósult meg a felsővárosiaknak azzal, hogy 1933. május végén felszentelték, átadták az ottani kápolnát. Nagyon nehezen haladt a televásárlás, az engedélyeztetés, az építkezés, de a gyülekezet összefogása és azon szerencsés esemény, hogy katonaság érkezett a városba, végül sikert hozott. Haász István tábori püspök szentelte fel a felsővárosi, helyőrségi kistemplomot. A kis szakrális épületnek két védőszentje is van: Jézus Szíves és Lisieux-i Kis Szent Teréz. 

A 120 éve született Zsigray Juliannára emlékezünk ezzel a cikkel. Zsigray Julianna született: Serák Julianna Róza Törökszentmiklóson látta meg a napvilágot 1903. február 15-én. Édesanyja tiszteletére vette fel a Zsigray nevet. Író és költő volt, a két világháború között népszerű regényeket írt, majd 1945 után életrajzi szépirodalmi írásai révén volt ismert. Budapestről, a Kavics utcából költözött Kiskunhalasra, ahol 1987. február 21-én hunyt el. Sírja a régi református temetőben van. A következőkben egy 1985-ben vele készült interjút idézünk, ami jól mutatja, hogy a marginalizálódott írónő már igen nehezen nyílik meg, pedig hihetetlenül sűrű, érdekes életet élt aktív korában, és valószínűleg számos titkot vitt magával a sírba. 

Pontosan 22 éve, 2001. március 26-án hunyt el Berki Viola (1932-2001) Munkácsy-díjas grafikusművész. A hányatatott életű kiskunhalasi nő életét többen is feldolgozták már. Én is írtam már róla, sőt, sajtóvitába is keveredtem az életének bizonyos részletei okán. Közel 10 éve igyekeztem feltárni a főiskolai éveinek legizgalmasabb rejtelmeit, de akkor komoly elutasításban volt részem. Most nyílttá váltak a források egy része. Ezzel emlékezünk Berkire.

   A fiatal Berki Viola (forrás: manda.hu)

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja kapcsán 2013-ban az alábbi cikket jegyeztem a Halasi Tükörben. 1956 a fókuszban. Kiskunhalasi katonai egység a fővárosban, halasiak Budapesten. Halasiak a diktatúra és a szabadság oldalán...