Kiskunhalason mindig is fontos volt a társadalmi egyeztetés, a döntéshozatal előtt a nép véleményének beillesztése a fontos vagy kevésbé fontos határozatokba. A Halasi Nemes Tanács történeténél is kevésbé tudott tény, hogy 1945 előtt vasárnap délelőttönként a városháza északi oldalánál és az alsóvárosi római katolikus templomnál gyűltek a halasiak megvitatni az aktuális közéleti eseményeket. Ezeken a helyeken a képviselők, kofák, kisgazdák, iparosok, polgárok, tanítók stb. megbeszélhették a kérdéses ügyeket, és némi ráhatással is voltak sorsuk alakulására. A két helyszín persze érezteti velünk, hogy egyértelmű volt a vallási elkülönülés. Hiszen a valószínűleg az alsóvárosi színhelyen a katolikusok, míg a belvárosban a reformátusok gyűltek a szentmise és az istentisztelet után. Egyfajta részvételi demokrácia közösségi színterei voltak ezek az összejövetelek. Országos híre is lett ennek, és még Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja, az Előörs is írt róla, kissé elrugaszkodva, félreértve, de a Wall Streethez hasonlítva az eseménysort. Most röviden megemlékezünk  a régi halasiak kibeszélő fórumairól. 

"Vissza a gazdasági őskorba - Kiskúnhalason van egy nevezetes intézmény. Kún koponyákban született meg a gondolata. Publikáció a neve. Azt jelenti, hogy vasárnap, az istentisztelet után összegyülekezik a kún gazdák serege, a módosabbak a városháza előtt, ez a főrendiház, a szegényebbek pedig illő távolságban az alsóházat képviselik.

 A new yorki Wall Street

Ez a publikáció legalább olyan közéleti tényező, mint volt a nagy római birodalomban a fórum, vagy amilyen ma az Egyesült Államokban a Wall Street. A magyar Wall street még abban is hasonlít a new-yorki Wall streetre, hogy itt is csak konkrét dolgokról beszélgetnek. Egyszerű tőmondatokban közlik a publikáció szereplői, hogy megbukott a nemesített vetőmag, mert amíg a régi búza 82 kilós volt, ez a nemesített mag, csak 72 kilós átlagot ér el. A közgazdasági miniszternek is érdemes volna részt venni néha a publikáción, megtudná például azt, hogy a szikesedés — hála a vízszabályozás szárítócsatorna hálózatának, — élénken folyik tovább. Borzasztó szépen fejtegették már nem egyszer, hogy vízzel telt csatornákra, erődítésekre van szüksége az Alföldnek, ha ennek a fenyegető, alattomos veszedelemnek elébe akarunk vágni. A halasi publikációk műsorán most sűrűn szerepel a kérdés: lehet-e ma belterjesen gazdálkodni?

Halasi parasztember (Lakatos fotó)

Halason szakemberek beszélgetnek és nem szaktudósok. A szakemberek megállapítják, hogy egyetlen módon lehet még pénzt keresni: külterjes gazdálkodással. Egy szomszéd nagybirtok bérleti ajánlatai közt a figyelemreméltóak mind juhtenyésztésről beszéltek. Ezer birkához elég egy juhász meg egy kutya. Nagyobb üzemköltséget nem bír el a föld, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a belterjes gazdálkodáshoz szükséges tőkehitelt csak uzsorakamatra kaphatna a gazda. Mit jelent ez? Röviden: ha így haladunk, visszaérkezünk rövidesen a 19. század elejére. A fejlődés ragyogó vonala itt még nem áll meg velünk, ez csak a kezdet, hiszen innen csak egy lépés a puszta romantika. A gazdasági őskor." (Előörs, 1929. augusztus 10., 10.)

Római katolikus templom

Hogy mennyire fontos volt a halasi publikáció helyben, azt jól mutatja, hogy a rendőrség még a "kocsizajt" is igyekezett kiiktatni a környékről: "Az eddigi tapasztalat szerint a vasárnapi városházi publikációkat a járművek zajos közlekedése nagy mértékben zavarja. Ezért felhívja a rendőrhatóság, a lakosság figyelmét, hogy a publikáció fontosságára tekintettel vasárnapokon délelőtt 10 órától kezdve a publikáció végéig a Fő ucca, Szász Károly ucca és Horthy Miklós ucca közötti szakaszon, valamint a Horthy Miklós úton járműveikkel zajtalanul és mindenesetre lépésben haladjanak." (Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930. július 2., 5.) 

Összeállította: Végső István