Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Sáskajárás, szárazság, jégkár

2019. június 03. - vegso79

Világvége. A fejünkre esik az ég, üstökös jön, isteni végzet, tágul a világegyetem, vörösóriásból fehértörpe, majanaptár, atomháború, robotok lázadása, üvegházhatás, 2020 körül már nem lesz kőolaj és földgáz. Az emberiségnek kellenek a világvége konteók. A mai legdivatosabb elméletet klímaváltozásnak mondják. Nem vagyok a téma szakértője, de azért, ha összehasonlítjuk a jó néhány ókori, bibliai, vagy középkori, újkori forrást, akkor emlékezhetünk, tudhatunk olyan eseményekről, amikor folyók, kutak kiszáradtak, nagy áradások voltak. Ám ezt most a fokozott szén-dioxid kibocsátással, a műanyagok és a hatalmas szeméthegyek elterjedésével stb. magyarázzák. Ha jól sejtem utóbbi elítélendő környezeti rombolások nem voltak jellemzőek a 18-19. századra, mégis érdekes, rémisztő eseményekről olvashatunk. Következzen tehát néhány esemény Halas időjárás-történetéből a 18-20. század között.

1740/41 telén fagyos idő volt, hogy még a Duna vizét sem találták. Az ország nagy részén és így nálunk is befagytak a kutak, sok állat és ember megfagyott. 1774/75 telén ez megismétlődött. 1780-ban orkán
pusztított a határban, és sok állat elhullott. 1782-ben ugyanez történt. 1783-ban és 1784-ben akkora a szárazság, hogy a sáskajárás elpusztított minden termést. 1794-1797