Tájékoztatásügyi miniszter, Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, főszerkesztő, háborús hadirokkant, szabadelvű majd kisgazda politikus, aki Kiskunhalason született, de igen kevesen ismerik a nevét. Balla Antal (1886-1953) újságíró, történész városunkban látta meg a napvilágot.
Balla Antal református, földműves családból származott. Közeli rokonságban, barátságban állt a helyi Daczi, Buda, Brecska, Kocsi, Ternyák és Tóth Varjú családokkal. 1886-ban született Kiskunhalason, és az alsó- és középfokú tanulmányait itt végezte. Később Budapestre került és a Magyar Királyi Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett. A közismert nyomdász- és laptulajdonos dinasztia egyik hölgytagját, Légrády Brigittát vette feleségül.
1910-ben a kormánypárti, szabadelvű Nemzet című lap munkatársa, majd 1919-ben szerkesztője. Harcolt az első világháborúban, ahol súlyosan megsebesült és elveszítette egyik lábát. 1922-től a Pesti Hírlapnál munkatárs, majd a külpolitikai rovat vezetője volt. Ugyanekkor kezdte meg a Hadirokkantak Lapjának szerkesztését is. 1931-ben belépett a Független Kisgazda Pártba.
1945 tavaszán a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, majd 1945-1947 között kisgazda nemzetgyűlési képviselő volt. A Tildy- és a Nagy Ferenc-féle kormányokban tájékoztatásügyi miniszter volt, 1945. november és 1946. november között.
Ennél a tárgykörnél igen sebezhető az életrajz, hiszen ebben az időszakban számos, elítélhető dolog történt a magyar kormányok intézkedéseinek nyomán így: a sváb kitelepítés, a csehszlovák-magyar lakosságcsere. Kérdés, hogy ő ezekhez hogyan is állt hozzá a kormánytagjaként, de persze itt az egész kisgazda felső vezetés felelőssége is felmerül. Ám az is kiemelendő, hogy Balla a második Magyar Köztársaság alapokmányának egyik atyja, hiszen az 1946. I. tc. a köztársasági államforma indoklásának egyik szerzője is ő volt.
Több szervezetben vezető tisztséget viselt 1945 után, mint például a MÚOSZ, Kossuth-emlékbizottság, Hadviseltek Gazdasági Szövetkezete stb. 1945 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, a Bölcsészettudományi, Társadalmi és Történeti Osztályán.
1949-ben vélhetően politikai okok miatt visszaminősítették tagságát, amit csak 1989 után állítanak vissza. 1946-1948 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára volt. 1946. március és július között az FKgP lapjának, a Kis Újságnak a főszerkesztője volt. 1947-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét.
Történészi publikáció közül 1920 és 1946 között kiemelkednek: A nemzetközi szocializmus válsága, A liberalizmus története, A legújabb kor világtörténete; A legújabb kor gazdaságtörténete; Magyarország története; II. Rákóczi Ferenc történelmi szerepe és jelentősége; Buda ostroma és elfoglalása 1686-ban, Az Észak-Amerikai Egyesült Államok tegnap és ma; Mit kell tudni a demokráciáról? című művei.
1953. november 22-én hunyt el Budapesten, és ott is van eltemetve. Ballához hasonlóan sok értékes halasiról feledkezett meg az utókor. Ám ezt jóvátehetjük, ha helytörténeti kutatások a következő időkben alaposabb, pontosabb mélyfúrásokat végeznek városunk históriájának feltárásban.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu
