Mindig is tudtuk, hogy az igazi kiskun ember soha nem engedett a ’48-ból. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szabadságharc után is nyíltan kimertünk állni az akkor hangoztatott követelések és szemék mellett. Sőt, még a főváros első Petőfi-szobrához is igen sok közünk van!
A történet igen messziről indul. Reményi Ede (1828-1898) világhírű, magyar hegedűművész, 1850-es évektől Ázsiától Londonon át az USA-ig mindenhol adott koncertet. ’48-as emigráns volt, Görgey Artúr tábornok segédtisztjeként menekült el az országból. Az 1860 év enyhülést hozott a Habsburg elnyomásban, és így ő is visszatérhetett hazai földre.
Már régen érett benne a gondolat, hogy mivel tudná az országot minél jobban szolgálni, és nagy tettekre szánta el magát. Hogy meggyőződése megerősítést nyerjen koncertkörútra indult vidéken. Telt ház, ujjongás, szűnni nem akaró tapsvihar és sikerek kísérték. A Kiskunság homok fútta területeit, településeit sem akarta kihagyni a sorból. Nem tudhatta, de végül itt történt vele meg az, amit utána már soha nem tudott elfeledni. A mi régiónkban találkozott igazán csak valódi magyar hazafiakkal, a kun modorral, a szabadságszeretet ritkán tapasztalható megnyilvánulásaival. Kiskunfélegyházán a Petrovics (Petőfi) család lakhelyét kívánta emléktáblával megjelölni. Majd egy vacsorán aztán elhatározás lett a sok beszédből és gondolatból. Nagy és méltó szobor kell a szabadságharc költőjének, Petőfi Sándornak, de nem akárhol, hanem Pesten! Már azon az estén megindult a gyűjtés.
Reményi folytatta útját, és a merész terv egyre terjedt, ahol járt. Kiskőrösön, a Petőfi-házba is ellátogatott. Az érzelmek úgy elragadták, hogy leborult az egyik asztalnál és elsírta magát. Ebből a kis házból indult el ez a géniusz? – kérdezgette a körülötte állókat.
Végül eljutott Halasra is, ahol szintén nagy szeretettel fogadták. A közismert, nagy tekintélyű nemes Péter családnál kapott szállást és jó vendégséget. Talán nem véletlen, hogy „örökellenzéki” városunkból írta meg felhívását a Petőfi szobor országos gyűjtésére! Nyilván hatottak rá a jó halasi atyafiak, akik szintén szentül hittek a szabadságharc eszményében. „Fölszólítás a nemzethez” kezdetű írása a Magyar Sajtó című lapban jelent meg. 1860. november 20-án nemes Péter Lajos házából többek között a következőket intézte a magyarországi lakossághoz: „Petőfi örökítette a nevét, de a nemzet még nem teljesítette meg ezen nagy költő iránti méltánylatát, hogy ez történjék, indítványozok egy közköltségen Pesten fölállítandó nagyszerű emléket a szent meggyőződésem, miszerint szavam nem pusztába hangzó szó lesz.” Később így emlékezett a Halason töltött időre: „Imádott hazám ismét küszöbére lépvén azon szentegyházaknak, mely hosszú tíz éven át előtte zárva vala: mint Kis-Kun-Halas redemptus polgára, egyik személyes és alkotmányos jogomat a legszebben véltem gyakorolhatni, midőn a Petőfi országos szoborra onnan intéztem a nemzethez felhívásomat. Úgy gondolom: e haza minden helyéről lehet az országhoz szólani, ha a szó szívekhez intéztetik.” Az országos lapok közül többen átvették, és szinte „kis-kun-halasi felhívásként” terjedt el az ügy. Mindenhonnan gyűlt a pénz. Reményi külföldi koncertkörútjának bevételét is felajánlotta! Az adományok viszont idővel lassabban érkeztek, mint a kezdeti lelkesedés sejtette. A kezdetben felkért szobrász, Izsó Miklós nem is érte meg a mozgalom célba érését.
1882-re sikerült a nagy gondolatot megvalósítani. Ám érdemes volt az eredeti tervekre összevárni a pénzt. Huszár Adolf művész alkotása valóban pompázatosra sikerült, és a mai napig egyik jelképe Budapestnek, nagygyűlések színhelye. A több mint 9 méter magas gránit és bronz szobor Petőfit a Talpra magyar szavalása közben mutatja. Talapzatát Ybl Miklós építész tervezte.
Ha arra járunk, vagy kirándulunk legyünk rá büszkék és tudjuk, hogy bizony sok magyar, kiskunsági, halasi ember adománya kellett a megvalósulásához, és valójában tőlünk, a mi városunkból terjedt el a híre a remek gyűjtésnek, ami nyomán megvalósult a pesti Petőfi szobor.
Érdekességek, tudnivalók még:
- Az első Petőfi szobrot Kiskőrösön állították, Reményi 1860-as látogatása után egy évvel!
- Reményi később egy Széchenyi szoboralapot is létrehozott. Ami hasonlóan sikeres gyűjtés volt.
- Ifj. Nagy Szeder István mérnök, politikus (is) felvetette annak idején, hogy Reményiről utcát kellene városunkban elnevezni. A fentieken kívül azzal is indokolta ezt, hogy nincs zenészről közterület elkeresztelve. Azóta utóbbi nem régen már megvalósult, egy civil és városvédő javaslatra van Bartók Béla terünk.
- Reményiről, Zsigray Julianna halasi kötődésű írónő is írt könyvet.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
