Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Halas helytörténete

Koponyák Halason

2018. október 30. - vegso79

Sokan gondolkoznak el azon, hogy egy-egy régebbi település miért lett népesebb, nagyobb, mint a többi. Mitől van az, hogy vannak kétezer, meg léteznek negyvenezer fős helységek? Számíthat persze az elhelyezkedés, nemzetközi útvonal, vasút, geográfia, természeti kincsek, történelmi múlt és sok egyéb. Az biztos, hogy a közép- és nagyvárosoknak egyetlen lehetőségük van: mindig megújulni. Ettől tudnak nagyobb lakosság számot produkálni, növelni gazdasági erejüket és ezzel a bevételeiket.

8705-4-4886_20091115_19133546.jpg

 

Halasnak is sok problémát okozott a népességfogyás. Szerencsésebb időszakokban természetes népesség gyarapodás is jellemző volt, ám ahhoz, hogy egy város a nagyobb lélekszámot meg is tudja tartani, azzal az itt születőket és az ide letelepülőket itt kell tartania, ide kell vonzania. A 19. század végén egy valóban fejlődő településnek számítottunk. Volt vasút, létrejöttek a gazdasági és pénzügyi intézmények, sok vállalkozás indult útjára.

Ám mégis voltak, akik tudták, ez nem elég. Ebben az időszakban komoly iskolahálózat épült ki hazánkban, de Halas igyekezett még erre is rákontrázni. Úgymond előremenekültünk a fejlesztések területén. Ennek egyik meghatározó szereplője a város mellett a református egyház, és ennek szellemi irányítói Szilády Áron és Szász Károly voltak. Pontosan tudták, hogy a településnek oktatási központtá kell válnia, hogy a fiatalokat itt tartsa, és egy komoly értelmiségi réteg tudjon kialakulni. Ezért az 1892-ben épült új gimnázium építése mellett törekedtek arra is, hogy olyan szakoktatók és szaktudósok kerüljenek ide, akik komoly tudást tudnak átadni a tanuló ifjúságnak.

Olyan légkör alakult ki, ami vonzotta a tudósokat. Persze nem mindegyikük vett részt az oktatásban, de nagy hatással voltak a korszak szellemi életére. Városunk nemcsak kereskedelmi, gazdasági központ volt ekkoriban, hanem kulturális és tudományos téren is kiemelkedtünk a Kiskunság települései közül.

Bátran kijelenthetjük, hogy Halas ekkoriban, a térségben is egyedülálló módon teljesített. Volt, amikor egyszerre három akadémikus élt és tevékenykedett itt a 19. és 20. század fordulóján. Összesen pedig négy itt élő kutatót választottak meg a tudományos élet legmagasabb intézménye tagjainak sorai közé.

Lássuk, hogy kik ők!

Szilády Áron (1837-1922) lelkészcsaládból származott. Itt végezte a gimnáziumot. Élete végéig állítólag 27 nyelvet tanult meg. 1857-től a török nyelv tanulmányozása céljából Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában élt. 1863-tól lelkészként szolgált Kiskunhalason. 1865 és 1878 között országgyűlési képviselő volt. Élete egyik legfontosabb cselekedete a gimnázium szerepének és színvonalának növelése volt. Tanított is a gimnáziumban. Tudományos, nyelvészeti tevékenysége miatt a Magyar Tudományos Akadémia 1876-tól rendes tagjává választotta. Sírja a régi református temetőben van.

200px-szilady_aron.jpg

 

Szász Károly (1829-1905) református lelkész, püspök és irodalmár. Az 1848-as szabadságharcban - édesapja révén is - szerepet vállalt. Bujkálnia kellett, majd később számos helyen tanárként dolgozott és lelkészként is szolgált. 1865-től országgyűlési képviselő, majd 1884-től a dunamelléki református egyházkerület püspöke lett. Második felesége halasi volt, Bibó Antóniának hívták. Így helyi kötődése miatt sokat segített a városnak is. Jelentős irodalmi tevékenységet folytatott, melynek nagy részét itt írta. Könyvei, de főként műfordításai a mai napig meghatározóak az irodalomtudományban. 1869-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1900-tól az intézmény alelnöke volt. Budapesten temették el.

szasz.jpg

 

Gyárfás István (1822-1883) gyermekként került Kiskunhalasra. Az itteni gimnáziumban végzett. Jogot tanult Pesten. Halason aljegyzőként, majd kerületi táblabíróként dolgozott. A református egyháznál is szolgált Szilády mellett. Máig megkerülhetetlen történeti műve: A jászkunok története című négy kötetes monográfiája. Ezenfelül kertészeti- és gyümölcstermesztési írásai is megjelentek. Halason fejtette ki tudományos munkásságának nagy részét. 1878-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották. A Baky kripta mellett található a sírja.

szobma02.jpg

 

Thúry József (1861-1906) nyelvész-tanár és könyvtáros. Szabadidejében nyelvészettel foglalkozott és ezzel kapcsolatban tudományos munkákat írt. Fordításai komoly visszhangot váltottak ki a tudományos életben. A magyar-török nyelvrokonságot kutatta. 1883-tól tanított a halasi gimnáziumban. 1903-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A régi református temetőben temették el.

5_122a.jpg

 

 

Végső István

istvan.vegso@gmail.com

vegso.halas.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr3814333555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kenyeres Tibor 2020.01.04. 22:23:21

Bizony, mekkora koponyák voltak! Szép is az ő emléküket ápolni, köszönjük a Szerzőnek! Habár, kedves halasiak, nyugodtan lehetne írni regényt, forgatni filmet Sziládyról, Szász Károlyról, kalandos életükről. Vagy legalább olvasni Szász Károlyt - az antikváriumokban sorakoznak művei. Igen remek a Salamon c. történelmi költeménye.

Olvassuk csak Szász Károly egyik prédikációjának részletét:
"Az az elv pedig, melynek minden tudományt, hogy tévelygéssé ne legyen, át kell hatnia, nem egyéb, mint az arról való meggyőződés, hogy mindennek, a természet nagy világának, úgy, mint az emberi gondolkodásnak egy kiindulási pontja, egy középpontja és egy célpontja van, tudniillik Isten. Ki a természetet Isten nélkül vizsgálja, értelmetlen zavarban vergődik, végevesztett gombolyagot bonyolít, s megfejtés nélküli talányt hüvelyez. Ki az emberi lelket mint önálló lényt, s nem mint az isteni szellem kifolyását vizsgálja, akinek nem jut eszébe, hogy a lélek megtér Istenhez, aki adta volt azt (Préd 12,7.) – akinek lelkében nem tükrözik az istenség, melynek képét viseljük, - az elvetett megától az alapot, amelyen léte épül, s a tetőt, mely felé törekvései irányulnak.
A természetben, saját létünkben, a gondolkodás törvényeiben, mindenütt Isten beszél, s az ő kijelentése nyilatkozik. De Istent Jézus nélkül nem ismerhetjük; a kültermészet egy kezdőbetű az ő végtelen létéből, a mi képünk egy vonás az ő belső valójából; egésszé, érthetővé a kegyelem tesz ezt, mely Jézusban lett teljes, a szeretet, mely Jézusban érte el tökélyes kifejezését. Sőt, mit mondjunk? Jézusban Isten jelenvén meg testben (I. Tim III.16.) – s ő és az Atya egy lévén (Jn 10,30): benne szemtől-szemben látjuk, közvetlenül megismerjük az Istent, s ő ember lévén, meg is érthetjük."

Életművük teljességének, maradandóságuknak egyik kulcsa az lehet, hogy a cikkben említett urak nem voltak materialisták, nem voltak evolucionista-ateisták.

vegso79 2020.01.06. 11:02:14

Köszönöm! Bizony, és még Balla Antalt bele sem foglaltam ebbe a körbe. Nem túl szimpatikus politikusi pályát futott ki, de megkerülhetetlen történésze a két világháborúnak... Hadirokkant volt, és kisgazda.
süti beállítások módosítása