Élősdi, kizsákmányoló, pók, pióca, vámpír, vérszopó – többek között ezekkel a jelzőkkel illeték azokat 1947 és 1956 között, akik a második világháború előtt a magyar társadalom legerősebb gerincét alkották. A kulák orosz eredetű szó, jelentése: ököl.
A számunkra igencsak gyászos kimenetelű első világháború centenáriumán talán érdemes néhány érdekességet előhalászni abból az időből. Fiume és Kiskunhalas történeti kapcsolatai igen csak vékonyak voltak mindig is. Ám a nagy világégés – és annak minden háborús, társadalmi és gazdasági változása - még ezt is felülírta.
Idén igen sok jeles évfordulóról emlékezett meg ország-világ. Talán egy kissé háttérbe szorult a magyar történelem egykor kiemelt, mára kevésbé hangsúlyos eseménye. A középkori egyik legismertebb lázadása 1514-ben történt. Ekkor a keresztes hadjáratra toborzott sereget Dózsa György és társai a hazai nemesség és az egyház ellen fordították. Mára már nem egyértelmű, hogy a felkelés végcélja mi lehetett, sőt, a tüzes trón legendája is megdőlni látszik.
Már-már elfeledett, azonban a csipketörténeti szakirodalomban egyértelműen jegyzett hipotézis érdekes dolgot vett fel büszkeségünk kapcsán. „Kitalálója”, Zseny József vármegyei főjegyző, a város egyik ismert családjának szülötte, a Halasi Csipke elindításának ösztönzője volt. Aki kicsit is ismeri iparművészeti termékünk történetét azt tudja, hogy hosszú volt az az idő, amíg végül Dékáni Árpád rajztanár elhatározta magát erre a fontos tettre. Néhányan próbálták meghozni a kedvét, hogy elindítsa ezt a nagy sikerű „vállalkozást”.
Sokan ma már szkeptikusak, hogy itt valóban mennyi kun élhetett. Mennyire voltak ezek konok és nyakas kunok? Ezeket a kérdéseket nyilván középkorászoknak és újkorászoknak kell eldönteniük. Ám az igen feltűnő, hogy időről-időre a szabadság, sőt, a demokrácia egy-egy (példaértékű) intézménye itt nőtt ki a földből. Olyan kezdeményezésekről tudunk a 18-20. században, amelyek azt erősíthetik bennünk a tudatot, hogy az itt élőknek fontosak voltak az szabadságjogok. Természetesen több elképzelés akkor és most is csupán torzagyszüleménynek tűnik, de mindenképpen fontos ismerni őket.
„Végül odaértem a házunkhoz. Megnyitottam a kapunkat, és beléptem az udvarra. Esteledett már, délután öt óra elmúlt. Édesanyám az udvaron, az eperfa alatt egy kisszéken üldögélt. A kapunyitás zajára odafordult, meglátott, szólni sem tudott az örömteli meglepetéstől. Én odamentem hozzá, megöleltem, megcsókoltam, alig tudtam kimondani a köszöntő szavakat. „Hazajöttem Édesanyám!” Így szólt egy hazatérő magyar hadifogoly visszaemlékezése. Sokan élték át ezt az érzést Kiskunhalason is, de még többen voltak azok, akik a harcmezőkön vesztek oda. Sokuk a messzi szovjet fronton hunyt el, és gyakran azóta sincs róluk hír. Néhány éve városunkban is minden január 12-én megemlékezünk a magyar 2. hadsereg Don-kanyarban elszenvedett tragédiájáról. Bár közel sem volt olyan irtózatos a veszteség, mint ahogyan az pár évtizede vagy akár a közelmúltban is hangoztatták, de kétségtelen, hogy a magyar hadtörténelem egyik gyászos ütközete volt.
1956. október 23-án, a fővárosi fejlemények miatt a közigazgatás és a rendvédelem vezetői utasítás hiányában tétlenül várták a fejlemények kibontakozását. Az aznapra tervezett üléseket elhalasztották későbbi időpontokra. A város lakói még nem értesültek a kialakult helyzetről. Gerő Ernő első titkár nyolcórai rádiós beszéde - a változások reményében – sokaknak nem nyerte el a tetszését. A járás vezetői egyértelműen a változások mellett foglaltak állást. Ennek igen látványos mozzanata volt, hogy míg Reile Géza tanácselnök Jóború Magda oktatási minisztert hívta meg a népfrontszervezési gyűlésre, addig Lunger Pál járási vezető ugyanarra a napra az Írószövetség egy tagját kérte fel vendégnek saját értekezletükre. Érdekes adalék, hogy előbbi tanácskozásra Nagy Szeder Istvánt is elhívta a városi tanács, hogy vegyen részt az elnökség munkájában. Azonban mivel ez az alakuló ülés október 23-án lett volna, a budapesti események miatt már elmaradt.
okak számára nem világos a fogalom: műemlék. Néhányan szinte minden régi tárgyra, épületre ezt a szót használják. Megkülönböztetünk helyi védettségű és országosan védett műemlékeket. Műemlék, mint olyan építmény, amely kiemelkedő építészeti, történelmi, képző- és iparművészeti, néprajzi vagy műszaki stb. szerepet tölt/töltött be, és ezért azt védelem alá helyezték. A következőkben áttekintjük, hogy melyek Kiskunhalas országos védettségű műemlékei.
Református templom
Férfiakat és nőket egyaránt üldöztek azért, mert egyes időszakokban a babonaság, az idegentől való félelem, az emberi butaság és gonoszság a jogszolgáltatás alappilléreivé váltak. A középkor után az újkorban is felütötte fejét a boszorkány-hisztéria.
Halason számos temetőről, tömegsírról és halomról tud a régészet, a helytörténet valamint az anekdotatár. Nem is hinnénk, hogy milyen sok helyen vannak/voltak városunkban felszámolt vagy létező sírhelyek. Szarmaták, avarok, magyarok, kunok stb. temetkezési helyei, valamint csaták és mészárlások csúf nyomai is megvannak településünk „gyásztérképén”.
