okak számára nem világos a fogalom: műemlék. Néhányan szinte minden régi tárgyra, épületre ezt a szót használják. Megkülönböztetünk helyi védettségű és országosan védett műemlékeket. Műemlék, mint olyan építmény, amely kiemelkedő építészeti, történelmi, képző- és iparművészeti, néprajzi vagy műszaki stb. szerepet tölt/töltött be, és ezért azt védelem alá helyezték. A következőkben áttekintjük, hogy melyek Kiskunhalas országos védettségű műemlékei.

Református templom

Először nézzük az 1958-tól védett épületeket. Ezek közül kiemelkedik a közel 20 méter magas Sáfrik szélmalom (Kölcsey u 22.), amely 1901-ben épült. Sáfrik József szélmolnár ipartörténeti építménye ma Kiskunhalas egyik jelképének számít. Négyszintes, felülhajtós (holland típusú) szélmalom. A környéken utolsó mementója ezeknek a gabonaőrlő épületeknek. A Pásztortűz Egyesület szervezésben kulturális programok valósulnak meg itt.

Sáfrik szélmalom

A református templom (Hősök tere) alapjai 1667-ből valóak, és már 1702-ben és 1772-ben bővíteni kellett. 1813-ban szinte teljesen átépítették, majd tovább nagyobbították 1816–1823 között. 1904-ben új, magasabb toronysisakot kapott az épület. A református parókia (Hősök tere) 1777-ben épült. A földszintes, tornácos, boltozatos építményt 1850 körül bővítették. Ekkor készült el klasszicista kerítése és díszített kapuja is.

A Végh-kúria (Bajcsy-Zsilinszky u 5.) eredeti alapjai valószínűleg a 19. század elején keletkeztek, de a jelenlegi épület az 1840-es években épült klasszicista stílusban. Ekkoriban a tulajdonosa (nemes) Végh István céhmester volt. A kúriát a 19-20. században többször bővítették és átépítették. A Gimnázium u. 4. szám alatt található Babó kúria 1820 körül épült klasszicista stílusban. Jelenlegi állapota nem méltó egy műemlékhez.

A római katolikus templom (Szentháromság tér) 1769-70-ben, barokk stílusban épült, Gföller Jakab tervei szerint. 1937 és 1940 között bővítették ki Fábián Gáspár tervei alapján. A szentély gyönyörű festett képeit (secco) 1944-ben a lengyel menekült Malczyk házaspár készítette. A kisvárosháza (Köztársaság u. 1.) a 18. század végén még görög kereskedőbolt volt. 1850-ben építették át. A klasszicista városháza (Hősök tere 1.) Fischer Ágoston tervei alapján 1834-ben épült. A szecessziós városháza (Hősök tere 1.) 1905-1906-ban Hikisch Rezső és Kotál Henrik tervei alapján készült el.

Római katolikus templom

Idén százéves a Központi Iskola (Köztársaság u. 9.) 1965 óta védett épület. A historizáló és funkcionalista stílusú tanintézetet 1913-ban adták át.

Központi Iskola

Sírkertjeink, kriptáink is kiemelkednek építészetileg. 1976-ban két műemlékünk lett.

A régi református temető 1778-ban nyitotta meg kapuit a temetkezések előtt. A második legrégebbi halasi temető. 2001-től a Nemzeti Sírkert része lett. Ugyanitt található Baky családi kripta a 19. század végén létesült. A keramittéglás építmény falait indiai minták díszítik.

Baky kripta

1980-ban két népi műemlékkel „gazdagodott” városunk. A Baky-ház, vagy ahogy manapság nevezik a Tájház (Eskü tér 1.) egy 18. századi redemptus telekre épült itt. 1879-re nyerte el mostani formáját. Egyike az utolsó halasi paraszt-gazdaházaknak, amelyek nádtetővel és szabadkéményes konyhával rendelkeznek. A Posta u. 14. szám alatt lévő ház a 19. század közepén épült toszkán oszlopokkal.

Pásztorok, gonosztevők, utazók és betyárok fészke volt régen a csárda. Az újkorban Halas környékén rengeteg efféle ivó állt. A klasszicista Sóstó csárda már egy teljesen másik korszellemben épült (Halászcsárda u. 1.) a 19. században. 1985 óta védett építmény.

Az utolsó műemlékké nyilvánítások Kiskunhalason 1989-ben (!) történtek. Ekkor az izraeliták holokauszt után megmaradt épületeit vették védettség alá.

Klasszicista-romantikus stílusban épült 1859-1861 között a zsinagóga (Petőfi u. 1.). 1939-ben bővítették ki. A helyi izraelita közösség szakrális helyszíne volt. Ugyanitt az izraelita elemi iskola 1893-ban létesült. Mára az építmény elvesztette eredeti jellegét. A volt rabbiház egy eklektikus stílusú saroképület. 1910-re nyerte el mostani arculatát.

Zsinagóga

Nyilvánvaló, hogy sok más épületet fel tudnánk még sorolni, amelyeknek lenne helye a műemlékek között. Rengeteg prózai oka van, hogy városunk megelégszik ennyi védett létesítménnyel. A magyar műemlékvédelmi hatóság drákói szigora nálunk nagyobb és módosabb településeket sem csábít azzal, hogy belevágjon az esőerdőket felemésztő bürokratikus procedúrával. Ám arra igazán büszkék lehetünk, hogy e kies pusztán sok régi és szép halasi épületet húztak fel elődeink, akiknek ez bizony nagy anyagi terhekbe és nem kis fáradtságukba került.

Végső István, történész

06308576077

istvan.vegso@gmail.com