Jól esik, ha dicsérik az írásomat, és persze hasznos az építőjellegű kritika is. Gózon Imrével 18 éve ismerjük egymást. Egykori halasi család sarja, a holokuszt túlélője. Egy nagyon érdekes anekdótát küldött egy előző blogbejegyzésmre reagálva. Megjegyzem, hogy tudomásom szerint dr. Nyerges Pál csendőr százados, ha a helyi csendőrségnél szolgált, akkor nem Kiskunhalason, hanem Kiskunfélegyházán teljesített szolgálatot a gettósítás és deportálás idején. A kiskunhalasi zsidókat 1944. május 22-től gettósították, június 17-én szállították át Szegedre és onnan deportálták marhavagonokba halál- vagy munkatáborokba. Ennek ellenére ez a kis történet is felhívhatja a figyelmet, hogy csendőrök is résztvettek 1944-ben a kiugrási kísérletben, nemzeti ellenállásban. Másfelől az 1945 utáni magyar emigráció komplexitása is középppontba kerülhet.
“Deportálás a pásztorórán
Végső István kiskunhalasi történész közölt nemrégen egy szemelvényt a több, mint száz éves újságokból, és a hangzatos újság címek között kiválasztotta a “Lopás a pásztorórán” címet, ami valószínűleg arra céloz, hogy mi minden történhet, mialatt a szerelmesek enyelegnek.
Erről a “Lopás a pásztorórán” címről nekem eszembe jutott egy történet, amit úgy címezhetnénk, hogy “Deportálás a pásztorórán”.
A venezuelai Magyar Ház egyik sarkában boroztunk, söröztünk az 1980-as évek vége felé. Szólt a magyar nóta, testet öltött a nosztalgia és többek között szó esett a lovaglásról is. Az asztaltársaság jórészt volt katonatisztekből tevődött össze, így érthető, hogy nagyszerű, érdekes lovas emlékek kerültek terítékre.
Nyerges Pali bácsi, volt csendőr százados (akit már csendőr ezredesnek léptetett elő az egymást előre léptetésével foglalkozó Veteránok Baráti Köre) a kiskunhalasi csendőr laktanya híres lovait hozta szóba, melyeken ő valamikor nagyokat lovagolt, ugratott.
Mire én, mint jó halasi felkaptam fejemet.
-Mikor szolgáltál te Halason?
-A háború alatt, a negyvenes években, a csendőrség parancsnoka voltam.
-1944-ben is?
-Igen.
- Pali bácsi, csak nem te voltál az, aki engem berakott a marhavagonba?
A jelenlévők arcáról a kellemetlen meglepetés döbbenetét lehetett leolvasni. Mindenki rám nézett, mindenki ismerte zsidó származásomat. Pali bácsinak sem volt könnyű meglepetését legyőzni, de összeszedte magát:
-Nem, Imre, nem én voltam, aki téged berakott a marhavagonba, mert ameddig benneteket deportáltak, nekem pásztorórám volt egy halasi szépasszonnyal. El is akartam kerülni a közvetlen részvételt, mert nem értettem egyet a zsidók meghurcolásával, de a parancsot teljesíteni kellett. Remélem, egyszer fény derül majd igazi szerepemre azokban a sötét években.
Mint a faluvégi kurta kocsmában; feleletet egyikünk sem adott, véget vetettünk a zenének és szedelőzködtünk.
A témára visszatérni egy adandó alkalommal; elkerülhetetlen volt abban a szűk kis közösségben, ahol – megjegyzem - hosszú évekig az egyetlen zsidó család mi voltunk. Nekem a deportálásunkról, Pali bácsinak pedig további, háború alatti szerepéről kellett beszélnie.
Így hát Pali bácsi több alkalommal mesélt kalandjairól, melyek már közelmúltunk történelmének többé-kevésbé ismert részei, ahol Nyerges Pál csendőr százados nevét többször említik. Elbeszéléseiből olyan nevekre emlékszem, mint Faragho altábornagy, Kudar Lajos ezredes, Korondi Béla százados. Ezeket a neveket a háborúból való kiugrási kísérletekkel kapcsolatban említette, mert Pali bácsi ezekben aktívan részt vett, mint az említetteknek és magának a Kormányzónak is bizalmi embere. Ö vezette a gépkocsit, ami az 1944. októberi fegyverszüneti tárgyalásokat megkísérlő küldöttséget vitte, és azt is említette, hogy az ö tanácsára Horthy lányának a gépkocsijával mentek, mert azt remélték, hogy a sportos kocsi nem hívja fel annyira a figyelmet. Sajnos voltak árulók és a Gestapo letartóztatta, vallatta, kínozta. Utána a kommunista magyar hatóságok is meghurcolták és senki sem állt ki mellette, így csalódottan nyugatra menekült.
Magánéletéről viszont Pali bácsi nem beszélt. Caracasban, már idős korában, feleségül vette Merényi Juditot, Dr. Fröhlich Lajos özvegyét és új családjával együtt a kolónia nagyon aktív, jelentős tagjai közé tartoztak.
A caracasi Magyar Ház légköre megengedte, hogy fájó sebeket is felszakítsunk és megértéssel, őszinteséggel közeledjünk egymáshoz. Mármint a 45-ös és az 56-os nemzedékek, akiket csak pár év, de jelentős ideológiai hátizsák választott el.
El kellett fogadnunk egymást, ez volt az egyetlen út a fennmaradáshoz.
Nyerges Pál 2000 december 31-én hunyt el, hogy neve kizárólag, véglegesen csak a XX. századhoz tartozzon."
Caracas, 2019 október
Gózon Imre
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu
