Évek óta sokan kérdezgetik: mik azok a fényes kockák a járdáinkban? Egyesek aranynak nézik, mások pillantást sem vetnek rájuk. 2007 júniusában kerültek elhelyezésre. Egy német művész, aktív civil kezdeményezésére először Németország és Ausztria területén közel tízezer botlatókövet (Stolpersteine) raktak le. Arra kell(ene) emlékeztetniük, hogy a holokauszt idején ki(ke)t és honnan hurcoltak el és gyilkoltak le. Végső István történész szakvéleményével és kutatásai mentén helyezték el a botlatóköveket. Kiskunhalason, Magyarországon az első között.
Kiskunhalas zsidó közössége a szerencsésebb, a viszonylag kevesebb áldozattal rendelkező hitközségek közé tartozik. 1941 és 1945 között 260-280 helyi zsidó halt meg munkaszolgálatosként harcmezőkön, vagy a deportálás következtében. Közülük választottak ki öt személyt, akinek egykori, utolsó lakhelyénél - réztáblával ellátott 10X10 cm méretű - macskaköveket rakott le Günther Demnig művész. Magyarországon eddig 15 településen vannak ehhez hasonló „mártírkövek”.
Nézzük, hol is vannak ilyen emlékek Kiskunhalason!?
A Petőfi utca 1. számnál a zsinagóga bejáratánál található Schwartz Ignác hitközségi elöljáró, tanító botlatóköve. Ő 1851-ben született Soltvadkerten. Az 1870-es évek közepén rabbi-helyettes (anyakönyvvezető rabbi) és hittantanár lett a halasi izraelita hitközségnél. A zsinagóga udvarában volt lakása. Több vallási egyesület vezetésében és tagságában vett részt. Számos gyermeke, unokája született. 93 évesen, tolószékében ülve gettósították, majd 1944. június 17-én hajnalban autóval vitték ki a kiskunhalasi állomásra, hogy Szegedre szállítsák az ottani koncentrációs táborba. Itt a nagyon rossz körülmények megviselték. Tolókocsija nélkül deportálták. Valószínűleg a vonat utat már nem élte túl. Halálának időpontja és helye ismeretlen.
A mai Bethlen Gábor tér 6. szám alatt lakott Grósz Antal fényképész. 1912. július 7-én született Kiskunhalason. Érettségi után fotószaküzletet nyitott. A harmincas évektől minden jelentős helyi eseményt lefényképezett. Üzletében meg lehetett vásárolni az általa készített felvételeket. Képeslapokat is szerkesztett a fényképeiből. Üzletét 1944. április 22. után lezárták, és elvették tőle. Őt magát 1944 májusában gettósították, majd Szegedre deportálták. 1945. január 22-én Bergen-Belsenben halt meg.
Várnai (Winter) László színész a Szilády utca 3. számú házban élt. 1915. április 10-én, Kiskunhalason született. A Színművészeti Akadémiára 1936-ban került. Olyan évfolyamtársai voltak, mint Bánki Zsuzsa vagy Benkő Gyula. Kitűnően megállta a helyét, és remekül játszotta a szerepeit. Sokáig a Vörösmarty u. 59. számú házban lakott, de végül Szilády u. 3-ból vonult be a 104/6. sz. tábori munkásszázadba. A keleti fronton, Krinyicánál esett el 1943. november 19-én.
Dr. Frankl Áron (1880) fogorvos, kisgazda politikus a feleségével - született Holländer Borbálával - együtt a Kossuth u. 27-ben lakott. A város közkedvelt fogorvosa volt. Aktív közéleti személyisége a két világháború közti Kiskunhalasnak. A kisgazdapárt tagjaként ült a város képviselőtestületében. 1944 májusában a házaspárnak is a halasi gettóba kellett vonulnia. 1944 nyarán deportálták őket Szegedről. 1945. április végén – pár nappal a második világháború vége előtt - tömegsírba lőtték mindkettőjüket osztrák területen.
2016 nyarán a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Közép-Magyarországi Területi Csoportja: Schwarcz Károly (Szilády Áron utca 3.), özv. Stern Ignácné (Kossuth utca 19.), Schőn Sándor (Petőfi utca 19.), Kulcsár Imre (Szent Imre utca 2.) és Adler Ignác (Bajcsy-Zsilinszky utca 21.) emlékére 15×15 cm méretű szürke színű, márvány kockaköveket helyezett el.
Sajnos, sok követ kellene még Halas járdáiba elhelyezni, hogy minden áldozatra emlékezni tudjunk. A magyar sorsfordulók számos más „botlatókövet” kívánnának még. Katonasors, hadifogolysors, kuláksors, svábsors, és sorolhatnánk a nyitott sebeket, amelyeket a viharos közép-európai történelmünk okozott.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu
