Egykor Halason és határában 30-35 szélmalom vitorláit is forgatta egy időben a szél. Mára, a környékünkön csupán a Sáfrik szélmalom maradt fenn egy letűnt kor emlékeként. Utolsó előtti társa Kunfehértó külterületén, 2010 karácsonyán dőlt össze. Ahogy az ott élők elmondták, szépen halkan, senkit nem zavarva, elhagyatottan, magára maradva. Országosan védett műemlék (volt) a Németh Buhin malom is, úgymint a halasi társa.
A Sáfrik szélmalom helyén az 1860-as évektől állt hasonló ipartörténeti épület a mai Kölcsey utcán, amit Hunyadi Antal épített. Háromszintes, alulhajtó, ún. magyar szélmalom lehetett. 1901-ben Sáfrik József vásárolta meg, aki teljesen átépítette, négyszintes, három kőpáros, felülhajtós, ún. holland típusú szélmalommá. A szélmolnár állítólag az Ág utcában lakott, így nem kellett messzire mennie, ha a munkahelyére indult.
A szélmalmok viszont nem csupán gabonaőrlő helyek voltak. Találkozási és tájékozódási pontok is a pusztában, településeken. Sokan idejártak információkat gyűjteni, átadni. A várakozás pillanatait beszélgetésekkel, muzsikaszóval és italozással ütötték el az emberek. Vidám hely volt, és persze az őrlési időszakokban igen zsúfolt és nyüzsgő terület.
Számos vicces, szomorkás és pikáns anekdota fűződik a malmokhoz. A boszorkányok éjjeli tanyájának is hitték egykor. És persze versek, népmesék és népdalok is születtek róluk:
Nem forog a dorozsmai szélmalom,
Bús levelét most írja a galambom;
Nem kell nekem sem levele, sem maga,
Ne átkozzon engem az a vén anyja.
Mi az oka, hogy a Tisza befagyott?
Mi az oka, hogy a rózsám elhagyott?
Szokása a Tiszának a befagyás,
A leánynak a szeretőelhagyás.
A Sáfrik szélmalom 15 méter magas, négyszintes épület. Az első világháború után részben gépesítették a belső szerkezetét, hogy felvegye a versenyt a gőzmalmokkal. 1966-tól városunk első országosan védett műemléke. Vegyesek a vélemények az 1960-as, 1970-es és 2000-es évekbeli felújítások kapcsán. Egyesek szerint nem történtek meg az elvárt megoldások. Mások szerint ekkor rontották el az épület falazatát. A vitorlák kapcsán viszonylag egységes a vélemény, kontár munka volt az utolsó felépítmény.
Falai állapota mára nagyon rossz állapotba került. A téglaköpeny és a vályogfal is komoly felújításra, elbontásra vannak ítélve, ha meg kívánjuk menteni közös örökségünket.
Végső István
