Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Mi történt 1956-ban Kiskunhalason? (röviden)

2017. április 07. - vegso79

1956. október 23-án, a fővárosi fejlemények miatt a közigazgatás és a rendvédelem vezetői utasítás hiányában tétlenül várták a fejlemények kibontakozását. Az aznapra tervezett üléseket elhalasztották későbbi időpontokra. A város lakói még nem értesültek a kialakult helyzetről. Gerő Ernő első titkár nyolcórai rádiós beszéde - a változások reményében – sokaknak nem nyerte el a tetszését. A járás vezetői egyértelműen a változások mellett foglaltak állást. Ennek igen látványos mozzanata volt, hogy míg Reile Géza tanácselnök Jóború Magda oktatási minisztert hívta meg a népfrontszervezési gyűlésre, addig Lunger Pál járási vezető ugyanarra a napra az Írószövetség egy tagját kérte fel vendégnek saját értekezletükre. Érdekes adalék, hogy előbbi tanácskozásra Nagy Szeder Istvánt is elhívta a városi tanács, hogy vegyen részt az elnökség munkájában. Azonban mivel ez az alakuló ülés október 23-án lett volna, a budapesti események miatt már elmaradt.

56elott.png

 


1956. október 24-én, hajnalban minden Kiskunhalason lévő katonai alakulatnál riadót és fokozott harckészültséget (37. lövészezred, a 7. tüzérezred, 36. páncéltörő tüzérezred) rendeltek el. A kiskunhalasi 7. kerületi határőr-parancsnokságról 50 határőrt Budapestre irányítottak. Hodosán Imre őrnagy, a helyőrség parancsnoka harckészültséget rendelt el. Járőröket küldtek ki a városba a fontosabb épületekhez (városháza, pártbizottság, posta) és az utakhoz, a postán a telefonokat lehallgatták. A kiskunhalasi határőrkerületben karhatalmi századot állítottak fel.


Napközben Gyurkó Lajos vezérőrnagy, a 3. magyar honvéd hadtest parancsnoka azt az utasítást adta, hogy minden tömegmegmozdulást fel kell oszlatni, akár fegyver alkalmazásával is. A helyben állomásozó alakulatok állománynak eligazítást tartottak, hogy miként viselkedjenek az elkövetkezendő időszakban. A 7. tüzérezred, és a 36. páncéltörő tüzérezred táviratot küldött, melyben biztosította hűségét a párthoz és a kormányhoz, és elítélte az „ellenforradalmi” megmozdulásokat.
A gimnázium környékén röplapokat találtak „Vesszen Gerő!”, „Ki az oroszokkal!”, Rabok tovább nem leszünk!” stb. feliratokkal. Az intézmény vezetőjét, Szilágyi Ferenc igazgatót felszólították, hogy fékezze meg a diákokat.
A Budapestről érkező vasutasok hozták meg a forradalom hírét a lakosságnak. A MÁV dolgozói letépték sapkáikról a vörös csillagot, amit később csak Hodosán őrnagy parancsára tettek vissza.
1956. október 25-én Hodosán őrnagy a 37. lövészezred parancsnokaként felajánlotta, hogy „szívesen segít rendet rakni” a fővárosban. Azonban ehelyett az izsáki lőszerraktár védelmére kellett neki egy századot kirendelnie. A 7. tüzérezred katonái megerősítették a pártbizottság, a posta és a városháza épületének védelmét. Az egység parancsnoka, Miklós Gergely alezredes a tanácsi és pártvezetéssel védelmi terv kidolgozását kezdték meg. A Vezérkari Főnökség azt a parancsot adta, hogy minden alakulat tűzze ki a nemzeti lobogót a laktanyájára, és a katonák távolítsák el a sapkacímereket. A 36. páncéltörő tüzérezred és a 7. tüzérezred teljesítette az utasítást, a 37. lövészezred a szovjettel együtt rakta ki a magyar lobogót.
Az iskolaigazgatókat felszólították, hogy a diákságot fogják vissza. Erre többek között azért volt szükség, mert egyes általános iskolákban az orosz nyelvtanárok ellen fordultak a tanulók.
A vasútállomáson a vasutasok ismét leszedték a sapkacímereiket, és ezúttal az épületen lévő Rákosi-címert is eltávolították. Kisebb csoportosulások alakultak ki a forradalom hírének elterjedése miatt a vasútállomásnál és a barneválnál, de megmozdulásra nem került sor, mert a katonaság megakadályozta azokat.
1956. október 26-án, 4 órakor Hodosán őrnagy vezetésével Kecskeméten keresztül Budapestre vonult a 37. lövészezred, ahol a következő napokban, kíméletlen irtóharcokat folytatott a forradalmár és szabadságharcos csoportokkal.
5 órakor Hodosán őrnagy helyett a helyőrség parancsnoka Miklós alezredes lett. A 37. lövészezred egységeit az izsáki lőszertárnál a 7. tüzérezred 3. osztálya váltotta.
Napközben a katonai alakulatok tűzparancsot kaptak, ha valahol fegyveres támadás érné őket.
A forradalom első napja ez Kiskunhalason. A munkások elégedetlenségüket kifejezve, az évek óta felgyülemlett problémák miatt a hatalom ellen fordultak.
A munkásság az ipari üzemekről (pl.: barnevál), a postáról, a vasútállomásról eltávolították a vörös csillagokat.
Délutántól csoportosulások voltak a városháza körül. 18 óra körül tüntetőcsoport gyűlt össze a főtéren. A többségében vasutasokból és munkásokból (barnevál, faipari ktsz stb.) álló tömeg a szovjet- és kommunistaellenes jelszavakat skandált. Illés József kovácssegéd, Nyerges István villanyszerelő és Zemkó Lajos kovács követelték a téren lévő szovjet obeliszk emlékmű ledöntését. Ekkor még azonban ezt nem hagyták a téren álló tanácsi vezetők. A tüntetők leszedték a vörös csillagot a szoborról, és a helyébe egy magyar zászlót tűztek. A csoportosulás oszlani kezdett, de sokan elindultak és leszedték a középületekről és a Kossuth utcai tiszti lakásokról a még meglévő Rákosi-jelképeket. Ezután a Kuruc szobor előtt gyülekeztek és elénekelték a Himnuszt. 21 óra körül a vasutasok vezetésével visszatértek a főtérre a tüntetők és a belsped fuvaros vállalat lovainak segítségével ledöntötték a szovjet emlékművet.
Ezalatt a városházában „védelmi bizottság” kezdte meg a működését a kialakult helyzet miatt. Miklós alezredes a párt, a tanácsi és járási vezetőkkel az épület (a városházát 30 fős szakasz védte) és a legfontosabb intézmények katonai védelmét véglegesítették. Majd a kommunista vezetők a pártbizottság épületében folytatták a megbeszéléseket, amikor a tüntetők egy része követelésekkel érkezett hozzájuk, melyet egy háromtagú küldöttség adott át. Ebben szerepelt többek között az is, hogy másnap a kommunista párt is vegyen részt a felvonuláson és koszorúzza meg a hősi emlékművet. (Néhányan leverték a pártbizottság tábláját.)
23 óra körül egy csoport a városi börtön elé vonult, hogy onnan a politikai foglyok szabadon bocsátást követelje. Az épület őrzésére kirendelt katonák felszólítására lemondtak erről a tervükről.
1956. október 27-én, reggel összeült a „védelmi bizottság”. Ideiglenes munkás-paraszt-katona tanács létrehozását határozták el, melynek vezetésével Miklós alezredest bízták meg. Így gyakorlati értelemben is katonai közigazgatása lett a városnak.
A tanács az üzemeket munkástanácsok létrehozására szólította fel, valamint arra, hogy válasszanak küldötteket a felálló ideiglenes tanácsba. Ezért a nap folyamán a vasutasok, Fa- és Épületipari Ktsz-ben dolgozók és a postások megalakították a település első munkástanácsait.
A munkások az erre a napra szervezett megemlékezést hirdetek. A vasutasok (a vasutas zenekarral) vezetésével diákok, tanárok, postások és munkások, közel háromezer fős tömeg vonult fel. A posta épületére feltették a Kossuth-címer. Majd az első világháborús emlékműhöz vonultak mellé. Kovács Antal vasutas elszavalta a Szózatot. Babud Sándor vasutas beszédet mondott, melyben a tanácselnök és a kormány lemondását is követelte. Erre a tömeg a megjelent funkcionáriusok (Reile Géza tanácselnök, Mácsai János VB elnökhelyettes és Haász Ferenc párttitkár illetve Váradi Miklós alezredes, 36. tüzérezred parancsnoka) ellen fordult, akik gyorsan megkoszorúzták a hősök szobrát és a katonai őrizet alatt álló városházára menekültek be. A városháza és a főtéren állandó volt a gyülekezés, amelyet az épület hangosbemondóinak felszólítása mellett akartak feloszlatni.
A tanács minden tekintetben Miklós alezredesnek rendelte alá magát. Ezzel megvalósult a katonai közigazgatás. Gyülekezési és felvonulási tilalmat rendeletek el.
18 óra körül újabb immár nem szervezett, de nagyobb csoport jött össze a városháza mellett, és tájékoztatást akartak kapni a tanácsban folyó fejleményekről. Közben többen antikommunista jelszavakat skandáltak, és ezzel feltüzelték a tömeget a hatalom ellen. Miklós alezredes távozásra szólította fel őket, de a tüntetők a katonaság átállást és fegyvert kezdtek követelni. A katonai parancsnok személyesen kívánta távozásra felszólítani az elégedetlenkedőket, így a városházán és az a körül lévő katonákkal valamint politikai helyettesével Széplaki Ferenc főhadnaggyal közéjük ment. 18:30 körül dulakodás alakult ki, ezért Miklós alezredes tűzparancsot adott ki. Az így feloszlatott tömeg közül ketten meghaltak (19 éves Gyöngyösi Pap Ida erdőgazdasági munkás, 61 éves Polozsnyik Kálmán 1919-es veterán kommunista, nyugdíjas borbélymester) és hárman megsebesültek (Kardos Zoltán diák, egy buszsofőr). Kijárási tilalom lépett életbe ettől kezdve, amit a városházi hangszórókon közöltek a várossal. Ostromállapotot hirdettek ki, a katonaság lezárta a főteret és a belvárost.
1956. október 28-án, délelőtt összeült az ideiglenes munkás-paraszt-katona tanács: a pártbizottság, a már létrejött munkástanácsok küldötteivel és több tanácstag részvételével, Miklós alezredes elnökletével. Javaslatok, észrevételek hangoztak el a parázs hangulatú ülésen. A város tanárainak képviseletében Kurdics József szólalt fel, és javaslatára nemzeti forradalmi tanács lett a testület neve. Fazekas István az asztalos ktsz képviseletében Rákosit és a Szovjetunió politikáját elítélő beszédet mondott. Kurdics valamint Vanyicska Sándor a Kisiparosok Országos Szervezete részéről a parasztság bevonását kérték. Többen felszólították az illetékeseket, hogy vizsgálják ki a sortűz körülményeit, és vonják felelőségre a bűnösöket. Sokan a nemzetőrség mielőbbi felállítását is szorgalmazták. A rengeteg követelés és javaslat hatására, illetve a további munkástanácsok bevonására várva, másnapra halasztották a tanács hivatalos megalakulását.
Délután Kurdics és Fazekas felkereste Nagy Szeder István kisgazdavezetőt, és kérték, hogy képviselje a parasztságot a leendő tanácsban. Ezt ő a következő feltételekhez kötötte: a katonai közigazgatás megszüntetése, a nemzetőrség létrehozásának megtiltása, a nemzeti forradalmi tanács helyett a régi tanács jogainak visszaállítása, szabad választások. A kis küldöttség tolmácsolni szerette volna ezeket Miklós Gergely alezredesnek, de ő nem kívánta őket meghallgatni.
A nap folyamán most már minden üzemben megalakultak a munkástanácsok.
Kiskunhalas környékén, a járásban is megélénkültek az események, amit jól mutat, hogy ezekben a napokban mintegy ötven sebesültet szállítottak be a kórházba.
1956. október 29-én, délelőtt egy szovjetrepülő röpcédulázott a város felett. Nem sokkal később egy ismeretlen repülőgép a Szabad Nép című hírlapot szórta szét.
10 órakor a városházán összeült a forradalmi nemzeti tanács. Miklós alezredes elnökletével a helyi katonai és rendvédelmi alakulatok parancsnokai és vezetői mellett a pártbizottság és a tanácsi vezetők valamint a munkástanácsok és egyéb intézmények (iskolák, hivatalok stb.) közel 200 tagja volt jelen. Utóbbiak szinte egy emberként követelték a nemzetőrség felállítását, a budapesti forradalmárok megsegítését, forradalmi bizottság megalakítását, és a tanácselnök és „elvtársai” lemondását. A forradalmi tanács munkájának folytatásához a parasztság bevonásának feltételét szabták. Emiatt szünetet rendeltek el, és Reile Géza vezetésével 6 tagú küldöttség ment Nagy Szederhez. Ő még egyszer közölte az előző napi feltételeit, amit Reile elfogadott. Miklós alezredes az elhangzott követelések és Nagy Szeder bevonása miatt a szünet alatt távozott a tanácsból. A kisgazda politikust nagy lelkesedéssel fogadták, aki beszédében elmondta, hogy milyen áron hajlandó részt venni a rend helyreállításában. Eszerint: ne hozzák létre a nemzetőrséget, a városi tanács vegye vissza a település irányítását, a forradalmi nemzeti tanácsot fel kell oszlatni, szabad választásokat kell tartani régi/új pártok részvételével. Az egybegyűltek elfogadták a javaslatokat, és egyben feloszlatták a testületet. A megegyezést Nagy Szedernek a városházi hangosbemondón közölnie kellett a lakossággal.
A Független Kisgazda Párt (FKgP) azonnal megkezdte a szervezet újjászervezését, és nagygyűlés összehívását határozták el. Ezenkívül egy felvonulás előkészületeit is megkezdték, amit a tanács hosszas egyeztetések után engedélyezett.
A református új temetőben, a második világháborús áldozatok sírkertjében eltemették a sortűzben elhunyt 19 éves Gyöngyösi Pap Idát. A dísztemetést a városi tanács nem engedélyezte, sőt Reile Géza tiltotta, ezért a gyászmenet a Szász Károly utcát elkerülve egy hosszabb úton vonult a sírhelyre.gyongyosi_pap_ida2.png


A 7. tüzérezrednél sokan bírálni kezdték az alakulat vezetését és korábbi hozzáállásukat a forradalmi eseményekhez.
Éjfélkor a magyar határőrség a forradalmárok mellé állt, és ezt a rádión közölte az országgal.
1956. október 30-án a határőr és a katonai alakulatok parancsba kapták, hogy alakítsák meg forradalmi katonai tanácsaikat. Megalakult a Kiskunhalasi Járás Ideiglenes Nemzeti Bizottsága, melynek elnöke Ván Sándor lett. Posváncz Lászlót a járási tanács elnökét eltávolították, és kiutasították az épületből.
Erre és az országban zajló eseményekre reagálva az előző napi egyezséggel ellentétben fa- és épületipari ktsz munkástanácsa küldöttséget menesztettek a városi tanácshoz, hogy követeljék a nemzetőrség felállítását. Ezt egyértelműen visszautasították a hatóságok. Reile tanácselnök tanácskozást hívott össze a jogszolgáltató szervek, a járás, a katonaság és a rendvédelem vezetőinek részvételével. Majd a városi tanács emberei és Nagy Szeder megegyezett a választások lebonyolításáról.
A városháza körül állandó csoportosulások voltak egész nap, hogy a fejleményekről tájékozódjanak.
A másnapi kisgazda szervezésű felvonulást a pártbizottság egyes emberei – Sín Sándor, Szines István - minden erővel meg kívánták akadályozni, de ezt a törekvésüket a közigazgatás, a honvédség és a rendőrség vezetői elhárították.
Reile Géza megkezdte egy mentési akció előkészítését, melyben mintegy 60 kommunista funkcionáriust és családját Jugoszláviába menekítették volna. Ekkor már néhány pártemberrel szemben atrocitás történt, és páran el is hagyták a várost.
Este a kormány feloszlatta az ÁVH-t. A kiskunhalasi alakulatot is lefegyverezték, de két ávós tisztet a 36. páncéltörő tüzérezred letartóztatott a sortűz kivizsgálása miatt.
Valószínűleg a határőrségnél is megalakult a forradalmi tanács.
A 37. lövészezrednél is minden bizonnyal létrehozták a forradalmi katonai tanácsot.
A 7. tüzérezrednél este megalakult a forradalmi katonai tanács, elnöke Kocsis Pál főhadnagy a 2. tüzérosztály parancsnoka lett. 22 órakor azonnal felrendelték a 3. hadtest összes alakulatának forradalmi tanácsának vezetőjét és küldöttségét. Ezt Miklós alezredes késleltette, de akadályozni nem tudta. Az alakulat embereit végül Kiskunlacházánál a szovjetek visszafordították. Az egység egyértelműen Miklós alezredes ellen fordult.
1956. október 31-én a 36. páncéltörő tüzérezred előző napról reggelre halasztotta a forradalmi katonai tanács megválasztását. A tagság megválasztása után az elnök Gracza János főhadnagy lett. Majd kiáltványt címeztek a Tüzérparancsnokság Forradalmi Katonai Tanácsának, melyben követelték a szovjet csapatok kivonását, támogatták a Nagy Imre kormányt és csatlakoztak a budapesti ifjúság követleléseihez. Délután a politikai helyettest, az elhárító tisztet és néhány tisztet azonnal szabadságoltak és elküldtek a laktanyából. Új esküszöveget írtak, és arra tette le az alakulat az esküjét.
A 7. tüzérezred forradalmi katonai tanácsa az este történtek miatt Miklós Gergely alezredes és Széplaki Ferenc főhadnagy, politikai helyettes eltávolítását határozta el. A testület elnöke Kocsis Pál főhadnagy felszólította az ezredparancsnokot és helyettesét a távozásra, ami délután meg is történt. Balassa János főhadnagyot (törzsfőnököt) nevezték ki parancsnoknak. A tüzérezred elhárító tisztjét Turcsik Gáspár hadnagyot letartóztatták, és Kiskunfélegyházára szállították. A forradalmi katonai tanács a rendőrség segítségét kérte, hogy tartóztassák le a városba ment Miklós alezredes és Széplaki főhadnagyot. Azok azonban csak azt vállalták, hogy „felkísérik őket” Kiskunfélegyházára a hadosztály-parancsnokságra. Miklós alezredes helyett a város katonai parancsnoka Váradi Miklós alezredes lett.
Reggel a városháza épületében Reile Géza tanácselnök hívására összeült az MDP, a Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NNP) Nagy Czirok László néprajzkutató képviseletében, valamint Nagy Szeder és Péter Balázs kisgazdatagok. Megbeszélték a választás lebonyolítását, amit az előző napokban a tanácstagok kivitelezhetetlennek tartottak. Az egyezség szerint november 1-jén 8 órától 14 óráig lehettek nyitva szavazóhelyiségek a választók előtt. Szavazni személyi igazolvány felmutatásával lehetett. A szavazólapokon az 1. számot az FKgP, a 2. számot az SZDP, a 3. számot az NNP, a 4. számot az MDP kapta. A szavazókörzetek és a választási névlajstrom egyezzen meg az 1954-es tanácsválasztásokéval. Pártok szerint kisorsolták a szavazatszedő bizottságok elnökeit. Az adminisztrációs feladatok a városháza dolgozóira bízták.
10 órakor a mezőgazdasági technikum előtt közel nyolcezres tömeg gyűlt össze. Az üzemek dolgozói, vasutasok és immár sok parasztember, gazdálkodó. A menet a vasutas zenekarral az élen a Kuruc–szoborhoz vonult. Itt Nagy Szeder tartott egy történelmi összefoglaló beszédet a kuruc-labanc harcokról. Ezután a Hősök szobrához vonultak, ahol a Himnusz és egy szavalat elhangzása után Péter Balázs kereskedő, kisgazda politikus koszorúzott és mondott beszédet, melyben bírálta a szovjetrendszert és a kommunistákat. Majd Nagy Szeder közel egyórás szónoklatot tartott, melyben többek között követelte a szovjet csapatok kivonását, az államosítás és a szovjet típusú gazdasági berendezkedés eltörlését, a többpártrendszer és a köztársaság visszaállításra szólított fel, az ÁVH és a kommunista vezetők egy részének felelőségre vonását és a politikai üldözöttek rehabilitálását vetette fel.
A református új temetőben a második világháborús áldozatok sírkertjénél eltemették a sortűz másik áldozatát, a 61 éves Poloznyik Kálmánt. A dísztemetést a városi tanács nem engedélyezte, sőt Reile Géza tiltotta, emiatt a gyászmenet a Szász Károly utcát elkerülve egy hosszabb úton vonult a Gyöngyösi Pap Ida nyughelye melletti sírhelyhez.
Délután az FKgP az Eötvös utcai ’48-as Kör épületében meghirdetett gyűlését végül a központi iskolában tartotta. Ekkor pontosan kijelölték, hogy kiket küldenek a szavazókörökbe tagoknak és elnököknek. Ők megbízólevelet kaptak a párt vezetésétől. A kisgazdák ezután megkoszorúzták a református új temetőben az október 27. sortűz áldozatainak sírjait.
Ezen a napon 14 órakor az NNP és az SZDP is gyűlést tartott, ahol megvitatták a választási részvételt és a szavazóbizottsági tagok megválasztását. Előbbi párt a kis kaszinóban (Ady Endre u. 1.), utóbbi az úri kaszinóban (Bokányi Dezső u. 8.) ülésezett.
Az MDP is gyűlést hívott össze, ahol a választáson való részvétel volt a fő téma.
A rendőrség megkezdte a lakosságnál lévő lőfegyverek begyűjtését.
1956. november 1-jén, 6 órakor megkezdődtek a választási előkészületek a városházán. Az urnák és a választási ívek szétosztása után a jelöltekés a szavazókörzetekben foglalták el helyüket.
08:00 órakor kinyitottak a szavazóhelyiségek és elindult a titkos voksolás. A választás rendben zajlott le, és több körzetben is 100%-os volt a részvétel. Közel tizenhatezer ember szavazott, mely végül a kisgazdák elsöprő győzelmét és a kommunisták csúfos bukását hozta. A szavazatarány a következőképpen oszlott meg: FKgP 76%, az SZDP 14%, az NNP 6%, az MDP 4%. Késő délután a városháza hangosbemondóján Nagy Szeder István közölte az eredményeket. A városi tanács kommunista vezetői viszont semmi jelét nem adta, hogy a választás végkifejlete miatt átadnák a hatalmat.
A 36. páncéltörő tüzérezred letette az esküt a Nagy Imre kormányra. Plakátokon tájékoztatták a lakosságot, hogy a forradalom mellé álltak.
Háromtagú bizottság érkezett a 7. tüzérezredhez Kiskunfélegyházáról, a hadosztály-parancsnokság forradalmi katonai tanácsától, hogy Miklós Gergely alezredes ügyét kivizsgálják. Ennek nyomán visszahelyezték az ezredparancsnokot és helyettesét tisztségébe. Ezért a tüzérezred forradalmi katonai tanácsa lemondott, így helyette új tagságot és elnököt választottak.
A hadkiegészítő parancsnokságon is megválasztották a forradalmi katonai tanácsot, 4 taggal Szentesi Ferenc százados elnöklete mellett. A testületből mindenki MDP tag volt.
1956. november 2-án, a 7. tüzérezrednél újabb a 3. hadtest is vizsgálatot indított Miklós alezredes ügyében. A döntés értelmében az előzőeknek megfelelően egyelőre szabadságolta az ezredparancsnokot és politikai helyettesét.
A járás nemzeti bizottsága megkezdte az előkészületeit a városéhoz hasonló választások lebonyolításához a régióban.
A városi és járási hatóságok és a pártok közös együttműködésével élelmiszer és segélycsomagokat küldtek a fővárosba.
A Magyar-Szovjet Barátság TSZ feloszlotta magát, és annak vagyonát a tagság szétosztotta.
Délután több helyről azt jelentették, hogy szovjet csapatmozgást észleltek. Emiatt Reile Géza tanácselnök értekezletet hívott össze a hadsereg vezetőiből és küldötteiből. A forradalmi katonai tanácsok küldöttei is részt vettek az értekezleten, alakulatonként 4-5 fő. Főként honvédekből álló küldöttek vitték a szót, és a mindenáron való védekezést hangoztatták. Szóvivőjük a 37. lövészezredtől Váczi Ferenc törzsőrmester volt, aki a nemzetőrség felállítását, általános mozgósítást és a lakosság felfegyverzését követelte. Ezt a tanácstagok mellett Váradi alezredes katonai városparancsnok hevesen ellenezte. A hadkiegészítő parancsnokság küldöttei is elutasították, hogy általános mozgósítást rendeljenek el. Reile tanácselnök, hogy végképp kedvét vegye az elszánt forradalmi katonai tanácsok embereinek, Nagy Szeder Istvánért küldött. A kisgazda politikus egyértelműen a tudtára adta a katonáknak, hogy a lakosság mellette van, és ő nem támogat semmiféle fegyveres megoldást. Erre a forradalmi katonai tanácsok elálltak követeléseiktől. Az értekezleten végül semmilyen döntés nem született.
1956. november 3-án, 10:00 órakor a sernevál kultúrtermében az FKgP hivatalosan is újjáalakult. Nagy Szeder István ismertette a választás eredményét, a beállt helyzetet és a feladatokat. A politikus hangsúlyozta, hogy csak akkor hajlandó újra a párt elnöke lenni, ha tisztázzák az ellene megfogalmazott vádakat, és ezért elégtételt kap. A gyűlésen részt vett a műegyetemisták egy küldötte Gózon Imre, aki szabadcsapatokat akart szervezni a szabadságharc érdekében. Nagy Szeder elutasította a kérelmet.
A hadkiegészítő parancsnokság a megyei hadkiegészítő parancsnokság felszólítására a pártapparátus embereinek meghagyó szelvényét elégették, és az MB-nyilvántartó (?) csoportot megszüntették.
Ismét több helyről elterjedt, hogy a közelben szovjet csapatok vannak, és Soltvadkert felöl jönnek Kiskunhalas felé.
1956. november 4-én 00:00-től A „Forgószél” („Vihr”) hadművelet megindításával elkezdődött Magyarország szovjet katonai okkupációja. Ennek keretében a Dunán inneni területeket - így Kiskunhalast is - a szovjet 8. gépesített hadsereg hadosztályai szállták meg. Ebbe a térségbe a szovjet 31. harckocsi gárda-hadosztály egységei érkeztek.
02:30-kor a posta elé érkezett három szovjet harckocsi és megszállták az épületet és a főteret.
03:00 körül a hadkiegészítő parancsnokság állományát lefegyverezték.
03:00 körül a 37. lövészezred laktanyáját körülvették a szovjetek és lefegyverezték a katonákat.
05:00 óra körül szovjet tankok vették körül a 7. tüzérezred laktanyáját. A kiskunfélegyházi hadosztálytól kapott parancs szerint a tisztek egy része az ellenállásra készült, de végül ezt az utasítást visszavonták. Az állomány és a tisztek egy része elhagyta a laktanyát.
05:00 körül a 36. páncéltörő tüzérezred értesülve a város alakulatainak sorsáról szintén feladta az ellenállás lehetőségét. A szovjetek lefegyverezték őket. A tisztek és a katonák egy része otthagyta az objektumot.
A vasútállomást őrző magyar katonákat a szovjetek leváltották, és ők kezdték meg az ellenőrzést. Közel egyhónapos sztrájk indult a vasúti dolgozók körében.
Egész nap szovjetrepülők voltak a város légterében.
Délre befejeződött a város szovjet megszállása.
Napközben az elmenekült kommunisták egy része visszatért a városba.
Este Reile Géza tanácselnök és Topor István járási párttitkár elment Nagy Szederhez, és megköszönték a segítségét, hogy nem történt fegyveres atrocitás a városban.

 Végső István

http://www.vegso.halas.hu/

istvan.vegso@gmail.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr712408077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.