Szinte nincs olyan halasi, aki ne tudná, hol van a szégyenkő. Az országban számos helyen található hasonló (egykori) büntetési eszköz a templomok mellett. Többen szívesen újra bevezetnék ezt a megszégyenítést, míg mások csak csóválják a fejüket, hogy micsoda „középkori” „kacat”.
A kiskunhalasi református templom mellett elhelyezett bazalt szégyenkő az emléktáblája szerint a következő funkciót töltötte be: „Eredetileg a templomban a bejárat mellett volt. erre a kőre ültették vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek. „pl. vasárnap munkát végez, lop, házasságtörő, parázna, hazudik, káromkodik, fele-barátját sérti, szidalmazza…” ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.”
Lopás, vulgáris szavak használata, megcsalás, pihenőnapon való munka manapság egyeseknek nem is tűnnek komoly bűnöknek. Viszont a régi korok erkölcsei szerint súlyos károkat okoztak a családi, a közösségi (egyházi) és társadalmi életnek.
Ezek közül lássuk a házasságtörés büntetésének módjait, amit a 19. századig változatosan, de egyértelműen radikális módszerekkel határozott meg a jog. Szent István törvénykönyve még „csupán” „vérig vesszőzést és kopaszra nyírást”, míg Szent László már a halálbüntetést szabott ki a parázna asszonyokra. Az újkorig ez utóbbi maradt érvényben. A 17-18. századra már a férfiakra is kiterjedő verés és bírságolás lett a házasságtörők bűnhődése. Ám településenként eltérő ítéletek születhettek, így továbbra sem ritkák a kivégzések, de a botozásnál is enyhébb büntetések is jellemzőek voltak.
Városunk helytörténeti kutatója id. Nagy Szeder István írásaiból a 18. századi büntetésformákról is tájékozódhatunk. Ha eddig azt gondoltunk, hogy a szégyenkő volt a legbrutálisabb formája a bűnhődésnek, bizony nagyot tévedtünk.
Akadtak olyan esetek, ahol az in flagrantit nem lehetett bizonyítani, maximum az udvarlás és széptevés tényét. Ám már ez is elégségesnek bizonyult törvény szolgáinak az ítélkezésre:
„A kiskunkerületi törvényszék Mucsi Mihályt és Darányi Pétert húsz-húsz korbácsütésre ítélte, mivel Hagymási Judittal szemben paráznaság gyanújába estek azon tettökkel, hogy a nőnek ajándékokat vettek.” (1746. július 11.)
Természetesen minden korban voltak egyenlők és egyenlőbbek. Így egyesek a régi időkben (is) könnyebben kicsúszhattak a törvény vasmarka közül:
„A kiskunkerületi törvényszék Kun Miklós halasi tanácsnokot a tisztségétől megfosztja, miután Kis Jánosné elleni merényletet kísérelt meg elkövetni.” (1746. június 11.)
Persze nem volt mindenki ennyire szerencsés. Akadtak, akiket bizony még a középkori szellemiség és jog szerint büntettek. Nem kívánjuk kimosdatni a „bűnösöket”, de az alábbi nagyon rövid idézet kapcsán rögtön eszünkbe ötlik, majd Jézus szava, miszerint „aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ, aki sohasem vétkezett” (János 8, 7). A kivégzési formát nem ismerjük, de valószínűleg fejvesztés lett a végzete az elítéltnek:
„A kiskunkerületi törvényszék Farkas Annát házasságtörésért és kettős házasságért halálra ítéli.” (1745. szeptember 1.)
Nem szeretnénk felmenti ezt a korszakot, de azt is érdemes tudnunk, hogy akkoriban is voltak humánus felfogású emberek. Akadtak, akiknek a helyén volt a szíve, és az evangéliumi megbocsátás elsődlegessé válhatott még ezekben a szörnyű szellemiségű időkben is:
„Halason lakozó Illyés Mihály felesége Porga Judith esvén bokros paráznaság vétkében, Isten s országunk törvénye szerint halál lett volna felyén, de ura Illyés Mihály apró gyermekeit szánván, és feleségének jobbulását várván életének megkegyelmezett…” (1706. május 16.)
Persze semmiképpen nem maradhatunk a „köves” bűnhődés nélkül. Ebből az idézetből is érzékelhetjük, hogy bizony nem egy egyszerű megszégyenülésről, hanem egy komoly testi fenyítésről is szó volt ezekben az esetekben:
„Tóth Mihályné Hamza Anna, Gál György gulyással és Lantos Jánosné, Bognár Istvánnal való testi paráznaságokért, (minekutána) két egész hetekig kövön állottak… (1760. július 27.)”
Bizonyos társadalmi igény mostanság ugyan felmerül a komolyabban büntető jogszolgáltatásra, de talán ezekből az idézetekből is látható, hogy az elmúlt századokban sem sikerült tökéletes igazságot szolgáltatni vitatott és megkérdőjelezhető esetekben. A kiskunhalasi szégyenkő (is) egy letűnt korszak büntetés-végrehajtási eszköze. Semmikképpen nem példa, hiszen számos igazságtalanság kapcsolódhat hozzá.
Végső István, történész
06308576077
istvan.vegso@gmail.com
