175 éve történt a Mária napi futás - 1849. január 23-tól közel 1000 bácsfeketehegyi menekülő keresztyén magyart fogadtunk be, mintegy 8-9 hónapra. Református halasi családoknál találtak szállást a szerb katonák elől menekülő délvidéki magyarok. Testvérgyülekezetté vált Bácsfeketehegy. Emlékezzünk őseinkre, a református testvériségre, a keresztényi/keresztyéni szeretetre, Halas város legnagyobb jótékonysági eseményére.
"1849. január 23-án bekövetkezett az, amitől mindenki tartott, de amire számított is. A bácsfeketehegyi Finta-hegyre kirendelt őrszemek nemzeti zászlóval végigvágtatva a községen jelezték, hogy menekülni kell, mert a szerb csapatok elérték a település határát. Pont akkor, amikor mindenki Mária napra készülődött már. Sokaknak még az ünnepi mákos kalácsuk is kemencében maradt, és csak 8 hónap után vették azt onnan ki. A falu magyar lakói a szerb közeledésre azonnal menekülni kezdtek."
"A református és a kunsági felebarátság, és a magyar és magyar közti szolidaritás szép példája lett tehát a borzalmas eseményből. Barátságok, ismerősi viszonyok szövődtek, és a bácskaiak örök jó emlékezete tartja meg a Mária napi futást, mint a szenvedés és a jóakarat példáját. Mély szeretettel gondolnak azóta is ránk, halasiakra abban a kis községben, mely mindkettő népesség történelmét és múltját, a legnagyobb szükség idejére összeforrasztotta."
"A bácsfeketehegyiek közül nem egy végül itt maradt, és városunkban folytatta életét. Közülük és leszármazottaik közül néhányan a helyi társasági és közélet fontos szereplője lett. így a Makay gyógyszerész família elődei is ekkor érkeztek településünkre. De Bácsfeketehegyre is került „halasi”. A híres református lelkész, tudós és országgyűlési képviselő Szilády Áron öccse, Szilády János 1874-ben érkezett a faluba 15 évre az egyház élére. Neki köszönhető többek között az új papiak, 2 iskolaépület rendbetétele, megépítése, karbantartási munkák a templomon, valamint egyház- és helytörténeti forrásmunkák megírása. A bácsfeketehegyiek emlékezetébe örökre bevésődött az, hogy a kiskunhalasiak ennyire nagy szeretettel és odaadással fogadták és látták el őket. A magyarok közötti összetartás ereje, a reformátusok összetartásának rendíthetetlenségének, illetve az embertársi szolidaritás és segítségnyújtás igen fontos példája ez nem csak a két település, hanem a népünk történetében is. így a Mária napi futás a Kárpát-medence református egyházainak egyesülésekor, 2009. május 22-én is példát szolgáltatott egyes prédikátoroknak: "mikor a harangokról beszéltünk, a feketicsi református templom harangjainak egy régi, végveszély idején történt megkondulását meséltük el. Előtte hallottuk az istentiszteletre hívó harangokat a jelenben, és lélekben hallottuk, ahogy majd a közeljövőben, május 22-én délután megszólalnak a mienkkel együtt Kárpát-medencei református templomaink harangjai. Nálunk ugyanazok a harangok fognak megszólalni akkor is — meséltük el vendégeinknek amelyek 1849. január 23-án, a végveszély idején arra figyelmeztették a falu magyar református lakosságát, hogy Kossuth kénytelenségből északra felrendelt csapatai ellenőrzés nélkül hagyták a 18 kilométerre fekvő szenttamási sáncokat. (...) Néhány óra leforgása alatt elindult a szekérsor Kiskunhalas felé, ahonnan jelezték, hogy befogadják az egész gyülekezetei.”
Idézetek innen: Végső István: A Mária napi szaladás városunkba - Halas és Bácsfeketehegy 160 éves kunsági testvérisége. In: Szakál Aurél (szerk.), Halasi Múzeum Évkönyve 3. Kiskunhalasi Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2009. 165-174. pp.
Összeállította:
Végső István
