Június 4. olyan össznemzeti katasztrófa, hogy nem volt a magyarországi társadalomnak olyan része, amelyet ne érintett volna érzékenyen. A blogtól kissé eltérő módon kissé kitekintünk Kiskunhalasról. Néhány nagyon fontos, kiemelkedő revizionista, irredenta ihletésű szerzeményt, verset, dalt veszünk egy csokorba. Szerzőik háttere pedig sokat elmond a nemzeti összetartozás valódi jelentéséről.
Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.
Csak az kell, ami a miénk volt...
Igazságot, igazságot,
Igazságot Magyarországnak!
Igazságot, igazságot
Igazságot Magyarországnak!
A „nemzet csótányától”, Nagy Feró zenésztől kezdve a radikális zenekar, Kárpátia együttesig sokan feldolgozták a két világháború közti egyik legnépszerűbb revizionista verset, dalt. Szerzője Markbreiter Adolf zsidó kereskedő és Fuchs Laura fia, Balassa (Markbreiter) Lajos, ismertebb írói álnevén Falu Tamás volt. A Kiskunság szülöttje volt. Kiskunfélegyházán, 1881. november 10-én látta meg a napvilágot. Jogi pályára lépett. 1932-ben írta a Magyar visszhang című versét, amely az egyik legismertebb irredenta szerzeménnyé vált.
Hasonló „karriert” futott be a dél-alföldi, szegedi születésű, holokauszt áldozat Kulinyi Ernő (1893-1945) dala, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország:
Hol szőke sellő, lenge szellő, játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Hogy jön, szívünk várva várja!
S, hogy felzeng a trombitája!
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripákon tovaszállunk, haza hí´ fű, fa, lomb, virág!
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország!
Természetesen más izraelita vallású, zsidó származású embereknek is fájt Trianon. Kiss József (Klein) (1843-1921) költő ezt írta a traumáról a Ne űzzetek el című versében:
Ne űzzetek el e szent koporsótól,
Hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám,
Lemondtam önként minden földi jóról,
De az anyámhoz jussom van talán. […]
Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek,
És tartom a jusst hozzá holtomig,
Míg újra magyarul nem zengnek a végek,
És lantomon az utolsó húr el nem kopik.
Szép Ernő (Schön) (1884-1953) költő a Felhő című versében így írta ki magából fájdalmát 1921-ben:
Néztem azt a felhőt,
Halványodó felhőt,
Megállottam, néztem
Odafent az égen,
A rózsás, a füstös Alkonyatvidéken,
Úgy fájt az én szívem,
Ahogy nem fájt régen,
Néztem azt a felhőt,
Míg a magas szelek
Széthúzták, elhordták,
Volt, nincs Magyarország.
Halas egyik kedvelt „testvértelepülése”, Szabadka szülöttje volt Kosztolányi Dezső (1885-1936). Zsidó felesége volt. A híres költő mondta állítólag, hogy „magyar az, akinek fáj Trianon”. A magyar romokon című 1919-es versében így kesergett a leendő, bús magyarsorson: „Jaj, régi kertünk? Jaj, versek álma? Jaj, drága fajtám?
Jaj, bús vidékem?
Jaj, hogy sziszegjek?
Jaj, hogy üvöltsek?
Jaj, hogy kígyózzak?
Jaj, hogy harapjak?
Jaj, hol az arcom?
Jaj, hol a múltam?
Jaj, hol az ágyam?
Jaj, hol a sírom?
A konvertita Schick családból származó Sík Sándor piarista költő Az Andocsi Máriához című versében 1920-ban így szomorkodott a kialakult helyzeten:
Idegenek megnevetik Drága magyar szónkat,
Idegentűl kéregetjük Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat ahol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk Úr-apáink földjén.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Ám nem csupán a szépirodalom szereplői számára volt Trianon nagy fájdalom. És, ha megfordítjuk a dolgot, akkor a gömöri születésű, nemesi, magyar származású Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1881-1923) 1921-es Trianon "imádsága" a zsidóság körében is népszerű volt. Kiskunhalason a zsidó alapítású és többségű Kereskedő Egyesülete ülésének egy 1940-es jegyzőkönyve ezt rögzítette: „Köningsberg Ignác elnök a Magyar Hiszekegy elmondása után a következő szavakkal nyitja meg közgyűlést: [...] Kezdődött az év azzal az örömmámorral, amely a bécsi döntés és a Felvidék egy részének visszatérése nyomán lelkünkben megmaradt, kora tavasszal Kárpátalja lendületes és dicsőséges visszaszerzésével…”
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
