18. század közepétől kezdve nagy tömegben elsősorban római katolikusok érkeztek a színreformátus Halasra. Ez nagy ellenszenvet váltott ki a protestáns halasiakból, akik meg szerették volna őrizni városunkat a régi kálvinista szellemben. Nem tetszett nekik, hogy az eddig református városba nincstelen és vagyontalan, főként pásztorkodásból és cselédmunkából élő katolikusok költöztek be. Főként Szeged, Hódmezővásárhely és Kiskunmajsa környékéről jöttek be a városba és kialakuló tanyavilágba. Sok ellenségeskedés támadt a reformátusok és a katolikusok között, s ez több évszázadon át tartott Halason. Egyházzá szervezésük és templomépítésük dátuma, 1769-ben indult, 250 éve.
A 18. század közepe után történt betelepítéseknek köszönhetően - a középkor után ismét nagy számban éltek katolikusok városunk területén. Ezért a helybeli hívek kezdeményezésére nagy nehézségek árán, de megalakult a katolikus egyházközösség 1769-ben. A református városi vezetők megpróbálták megakadályozni, hogy a protestáns Halason ismét tartósan megjelenjenek a katolikusok. Erőszakos módszereket alkalmaztak, hogy a katolikus lakosságot megakadályozzák abban, hogy önálló egyházat alapíthasson. A legsúlyosabb összecsapás akkor történt, amikor a közösen használt református templomban a helyi katolikus közösséget vezető majsai pap egy keresztet akart elhelyezni. Ekkor az anekdota szerint a már nyugalmazásban lévő - egykori kiskun kapitány - Modok Gergely karddal akadályozta meg, hogy a keresztet bevigyék a katolikus hívek a templomba.
A két felekezet közötti vetélkedésre jellemző, hogy 1761-ben még a váci püspök gr. Esterházy Károly is ellátogatott városunkba, hogy tárgyaljon a makacs református városi vezetőkkel. Végül Mária Terézia 1767-es rendeletére kötelezték a halasiakat, hogy adjanak engedélyt arra, hogy a római katolikusok plébániát és templomot építhessenek városunk területén. A mai napig fennálló katolikus templom 1770-ben készült el. Ezzel együtt megindult a katolikusok újabb betelepülési hulláma. Az újonnan érkezetteknek a város délkeleti felében az úgynevezett Újvárosban biztosítottak házhelyet.
A római katolikusok az első iskolájukat 1769-ben nyitották meg, mely igen szegényes körülmények között működött. A kántor lakásának kamrája volt a tanterem. 1777-ben az alsóvárosi római katolikus templommal szemben lévő egykori katonai kórházat kapta meg a katolikus egyház iskolaépületnek.
A felekezeti összetétel nagyon érdekesen alakult a dualizmus korában. A római katolikusok száma gyorsan gyarapodott. Sokgyermekes családok jellemezték őket. Általában a legszegényebb réteghez tartoztak, és szinte kivétel nélkül mezőgazdasági munkából éltek. Földnélküli vagy kisebb birtokkal rendelkező emberek voltak. Elütöttek a kun emberek rátarti, nyakas magatartásától. A régi elvekhez ragaszkodó városi elit rossz szemmel nézte őket, és hacsak lehetett, nem is kívánta velük tartani a kapcsolatot. A református közösség még mindig az egykori kiskun értékek és hagyományok mellett tartott ki. Ahhoz viszont, hogy meg tudja tartani régi életmódját, nem lehetett népes családja. Emiatt a katolikusokhoz képest lassabban nőtt a számuk. Így a 19. és 20. századfordulójára már kevesebb volt a kálvinista.
A századfordulón és a két világháború időszakában társadalmi szervezeteket alapítottak. Így jött létre: a Kiskunhalasi Katolikus Népszövetség (1908), a Kiskunhalasi Katolikus Legényegylet (KALOT) (1929), a Federatio Emericana (1933), a Kiskunhalasi Katolikus Kör (1935), a Római Katolikus Szent József Kör és a Zsanapusztai Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (1944). Jótékonysági "intézményeik" is működtek. A Szent Antal persellyel nyomorúságos életet élőket segítettek, az Erzsébet konyhával ingyen ételt osztottak.
A római katolikusok szakrális és egyéb épületei is egyre másra nőttek ki a földből. Az alsóvárosi templomuk mellé 1906-ban egy plébániaépületet emeltettek. Ebben az időben csak azért voltak változások, mert néhány egyházközösség létszáma megnőtt, vagy mert intézményhálózata kiegészült. 1935-ben adták át a híveknek a felsővárosi római katolikus kápolnát. 1937-ben mai állapotnak megfelelően, 3000 fő befogadására is képes szentéllyé alakították át az alsóvárosi római katolikus templomot. 1944-ben a Malczyk, lengyel menekült házaspár révén új festést kapott. Az egyházi nőnevelés újabb színtere lett az 1930-as években épült római katolikus zárda, amelynek épülete 1950-től számos más funkciót kapott napjainkig.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu
