Ismeretlen utcanevek kapcsán egy újabb személy kerül a fókuszba. Imreh Mária (1892-1964) okleveles óvónő volt. Hódmezővásárhelyen végezte az óvónőképzőt. 1911-től a Kiskunhalasi Jótékony Nőegyleti óvodájának nevelője, vezetője és a helyi szegénysorsú óvodás gyermekek segítője volt. Utcát neveztek el róla a Kertvárosban.
Imreh Mária (1892-1964) ny. óvónő a csipkeházi óvodában
Az Imreh család valódi pedagógus dinasztia volt. Imreh Mária édesapja Imreh Lajos a Központi Iskolában tanított, míg édesanyja Závodszky Erzsébet a városi óvodában volt óvónő és vezető. Az első óvoda helye a mai Köztársaság utcán volt, amit emléktábla is jelöl. Ám a "valódi" óvodája a Kossuth utcán létesült a városnak.
Köztársaság utcai óvodai emléktábla
Természetes volt, hogy Mária és ikertestvére Vilma is ez utóbbi pályára lépett. Imreh Mária édesanyjától vette át az óvoda vezetését még az első világháború előtt, frissen végzett pedagógusként. A család jótékonysági eseményeken rendszeresen adakozott. Imreh Mária ún. tejakciót is bevezetett a rosszul táplált óvodás gyermekek érdekében. Elmélyülten vallásos római katolikus család voltak. A két iker sohasem házasodott meg. Imreh Mária legendásan jó felkészítő volt, rendszeresen szerepeltette az óvodásokat városi ünnepségeken is. Vilma néni már sokkal megosztóbb alak volt.
A Kossuth utcai óvodában nem csak dolgoztak, végül ott kapott a két testvér szociális lakást is. Imreh Mária ott is hunyt el.
Kossuth utcai óvoda
Nagyon izgalmas, hogy a közösségi médiában az emberek hogyan emlékeznek Imreh Máriára és az ikertestvérére:
"A Vilma néni sokkal hatékonyabb volt játékokat talált ki, vizet poharakat hozott a terembe, pl. verstanulás közben, öltözködésnél a sarkunkban volt, hogy rendbe menjünk haza (csak délelőttös óvoda volt, mikor én jártam oda. 12 h-kor sorakozó volt,) Vilma néni kiállt a kapuba és útba irányított bennünket: Te jobbra, Te balra, te most menj át a túloldalra és a saroktól jobbra. (az utcában jármű csak kerékpár járt. Szökőévente néhány kocsi." (Szarvas Ágnes)
"...nagyon kedves óvónők voltak a testvérével együtt, egyedülálló hölgyek voltak. Ha jól emlékszem édesapjuk pedagógus volt." (Vass Imre)
"Az oviban 2 csoport működött, engem a Vilma néni foglalkoztatott. Minden nap délelőtt sorakozó volt kettesével, és sétálni mentünk, megkerültük az óvoda háztömbjét. Egyik sorakozónál én találtam a földön egy piros törött üvegdarabot, amit a számba vettem, és szopogatással akartam átlátszóvá tenni. Valaki hátulról meglökött, a törött üvegdarab lecsúszott, lett akkora cirkusz, hogy no. Kálmán Zsuzsi volt a párom, ő üvöltötte, hogy Apukámhoz kell vinni, ő a doktor. De rohantak velem haza (Nem tudom miért nem orvoshoz??? Jóanyám a Kálmán dokihoz, Ő megröntgenezett, de nem látta, azonnal mondta, hogy főttkrumplit enni kenyérrel, és semmi mást, figyelni az "eredményt". Az eredmény az lett, hogy semmi bajom sem lett, de megtanultam, hogy a számba, csakis ennivalót pakolásszak. Milyen jó, hogy ilyen sokoldalú történészünk van? Már régen feledésbe merült volna az esemény, de köszönet, hogy igy felébresztette az emlékeket." (Szarvas Ágnes)
"'51-'53-ban voltam Csipkeházi óvodás, akkor négy ovi működött a városban: a Központi a Kossuth utcán, a Csipkeházi a Vasút utcán, a Fölsővárosi a Jókai utcán és a barneváli az üzem közvetlen szomszédságában. Mindháromba elsétáltattak bennünket "tapasztalat cserére". A fent jelzett időben a Mária néni ikertestvére Imreh Vilma néni volt a Csipkeházi óvoda vezetője; pártalan, ölelést nem ismerő, gyereket nem szerető kegyetlen teremtés, féltünk tőle. A velünk szemben elkövetett cselekményei miatt ma bilincsben vinnék el munkaidőben az óvodából. Kuncogtam a rádióműsor hallatán a régebben leírt negatív véleményem emlegetésekor. Hirtelen félárván maradt gyerekként kerültünk az öcsémmel az óvodába (akkor így mondtuk rövid o-val) egy idegen érthetetlen miliőbe. Vilma néni vezetésével első nap ezt a mondókát zúdították rám a négyéves kis szerencsétlenre meg a többiekre: Zúgnak a gépek az öntődében, dallamra cseng-bong minden hang. Valami nagy lelinről is beszélt az óvónéni. Estefelé a hét évvel idősebb nővérünk fölvilágosított: az nem lelin hanem lenin. Azt se értettem és óvodába menéstől. Hogy a Vilma néni milyen lelki világgal (ha egyáltalán volt neki), megfelelési szándékkal élt a született katolikus öreglány, azt már nem lehet kideríteni. Ám van róla dokumentum, a saját kezével művészien szép betűkkel írott följegyzései! Igazi ÁVÓ-s szöveg is olvasható benne, konkrét neveket is említett." (Paprika Péter)
"Imre Vilma néni a Központi Óvodában lakott. Hátul 1 szoba és 1 kamra volt, amit használt. Én 1973-tól dolgoztam ott. Vilma néni már ott élt és még 5-6 évig volt ott. Apácák látogatták. Amikor már gyenge és beteg lett akkor is gondozták. Ők is költöztették el. Nem tudom hova." (Csordás Tiborné)
"A Központi Óvodában 2 idős óvónéni volt, ikrek, Mata óvónénik, úgy emlékszem, hogy így hívták őket!" (Csányi Vera)
"A testvére a Vilma néni óvott engem is. . .förtelmes természetű, a gyerekeket félelemben tartó szipirtyó volt a Vilma óvónéni. Kedvenc fenyegetési módszere volt a vén marhának, hogy ollóval levágja a gyerekek ujjait, ha neki nem tetsző dolgot műveltünk. Egy alkalommal én is részesültem eme kegyében, a beszarás határán remegtem hozzá az asztalhoz majd papírvágó ollóval befogta a jobb kezem négy ujját és erőlködést színlelve esztelenkedett egy ideig a rút banya majd azt megunva elengedett. A felügyelete alatt állandóan szomjasak voltunk, nem engedtek inni bennünket, hogy ne mászkáljunk pisilni. Ha kéretődztünk inni odavertyantotta: nád nő az orrodban, ha sokat iszol és részéről meg volt itatva a kisgyerek. Ma ezért börtönbe tolnák! Öt-hat éves imposztorokként fölszabadulásnak éreztük amikor a helyére az Imi óvónéni és az Erzsike óvónéni jött." (Paprika Péter)
Végső István
vegso.halas.hu
istvan.vegso@gmail.com
