Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Halas helytörténete

Cigány lagzi, turizmus, holokauszt

fókuszban a régi halasi romák

2021. július 31. - vegso79

Viszonylag ismert  történettel emlékeztetünk a helyi, egykori halasi cigányságra, annak okán is, hogy nem sokára a roma holokauszt (porajmos) emléknapja (augusztus 2.) következik. 1935. október végén különleges "turisztikai" attrakcióval csalogatták a "turistákat" Kiskunhalasra. 1200 fő érkezett az egyedi eseményre. Még a Magyar Rádió is közölt róla tudósítást. 22 cigány és családjaik ültek nyilvános lakodalmat. Még október elején esküdtek egymásnak örök hűséget, volt egyházi és polgári esküvőjük is. Ám a lagzit a hónap utolsó napjaiban közönség-nyilvánossá tették a helyi elöljárók. A fiatal párok tagjai főként Kolompár nevűek voltak, de akadt Radics, Jakab és Györgye is. A legtöbben napszámos foglalkozásúak voltak, de volt lókereskedő is. Római katolikusok voltak, többségűk kiskunhalasi születésű, huszonéves. 1930 körül megközelítőleg 300 cigány élt a városban és környékén. A tömeges esküvővel a köztük burjánzó vadházasság letörése is cél volt. A helyenként kőkorszaki körülmények között, a  Harangos tó melletti cigányvárosrészben élő emberek házassága, lagzija "egzotikus" élménynek hathatott. 9 évvel voltunk a hazai zsidóság és cigányság egy részének deportálása előtt...

 ciganylagzi1f.bmp

"Mozgalmas napja volt ismét vasárnap Halasnak, és ennek ezúttal nemcsak a csipke megtekintése, a világhírre emelkedett halasi csipke propagálása adott kereteket, nem is a borkóstoló és a szőlő és gyümölcse (bemutató, de egészen speciális különlegesség, a halasi cigányok lakodalma. A cigányokat - 22 párt - akiknek most tartották meg a lakodalmát, a város vendégelte meg és a dinom-dánomot nagyon sok idegen nézte végig a városi kíváncsiakkal együtt, úgyhogy végeredményben 1200 filléres gyorssal érkezett idegennél dicsekedhetik majd el az unokarajoknak a most lagzit ült cigány, ha majd nagyapa válik belőle.

csipke.jpg

Halasi csipke


Ennek a cigánylakodalomnak egyebekben társadalmi jelentősége is van, jelentősége különösképpen abban csúcsosodik ki, hogy ezt a nomád népet, amely retteg minden civilizációtól, rá lehetett venni arra, hogy egyházi esküvőt kössön, és hogy az az esküvő után szabályosan még lakodalmat is végigcsináljon. A lakodalmat mindenesetre könnyebb volt elfogadtatni velük, hiszen ez végeredményében evés-ivással párosult, amit a cigánynépség igazán nem vet meg.
Valamikor néhai József (Károly) főherceg, a most élő József főherceg apja próbálkozott meg vele, hogy a cigányokból kulturnépet faragjon. Ő is programjába vette, hogy őket törvényesen összeeskettesse, de ez az igyekezete csak félig sikerült. Lehet, hogy Halasnak sikerülni fog nagyobb fokban megoldani ezt a kérdést és ez már maga is eredmény lesz.

 jozsef_karoly.jpg

József Károly főherceg (1833-1905)

A cigányokat pár nappal megelőzőleg a plébánia több papja eskette meg, és a lakodalmat azért halasztották vasárnapra, hogy azt a filléres gyors vendégei is megtekinthessék. A cigány lakodalom minden incidens nélkül folyt le, a szesz nem szállt a cigányok fejébe, rendben és kulturnépbez méltóan ülték meg a lagzit, és ez a tény is előnyükre írható, ha meggondoljuk, hogy a cigánymulatozások ritkán zajlanak le embervér nélkül.
A vasárnapi filléres gyors vendégei nagyon jól érezték magukat Halason, nem győzték dicsérni a halasi csipkét és a példás, ritka, halasi vendégszeretetét. Egészen bizonyos, hogy Halas idegenforgalmának jelentős eredményt hozott a vasárnapi idegenjárás.

ciganylagzi3.jpg

A halasi cigány lagzi pillanatai


Mint érdekességet iktatjuk ide az itt következő pár sort, így emlékezett meg például a halasi cigánylakodalomról az egyik budapesti reggeli napilap:
"A nap főeseménye: a cigánylakodalom délután 3 órakor kezdődött a cigányváros melletti nagy térségen. A cigánysátrak köt a morék először ősi szokásaikat és mesterségüket mutatták be, majd népdalaikkal! és cigánytáncokkal szórakoztatták az ezrekre menő közönséget. Estefelé megjelent a láthatáron, amiről a cigányok már hónapok óta álmodoztak: a hatalmas bográcsokban párolgó »három orrfuvásos« birgepaprikás és ki-ki annyit evett, amennyi beléje fért. Azután csapraütötték a boroshordókat és hencidától boncidáig folyt volna a sárga lé, de 8 óra körül, amikor a dádék java része már úgyis elázott, szétrebbentették az ünneplő sokadalmat.
A lagzin a környékbeli cigányok közül is sokan megjelentek."

(Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1935. október 30., 2.)

A kiskunhalasi cigányokat 1944-ben nem gyűjtötték össze, és nem deportálták, de a két világháború közti razziákkal sűrűn zaklatták őket. Erről bővebben itt olvashatnak: A kiskunhalasi cigányügy kistükre. In: Bana József: (szerk.) Közös dolgaink Cigány Szervezetek a Felzárkózásért Országos Szakmai Szövetség, Győr, 2020. 53-66.

 

 Összeállította: Végső István

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr5816640356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása