Az 50 éve elhunyt Nagy Czirok László (1883-1970) régi halasi gazda és pásztorcsalád sarja volt, néprajzkutatóként vált híressé. Kiskunhalason és más városokban köztisztviselőként helyezkedett el, de munkája mellett érdeklődött a szülőhelye népszokásai, múltja és hagyományai után. Néprajzi gyűjtései és írásai nélkülözhetetlen forrásmunkák, nem csupán településünkön, hanem országosan is megkerülhetetlennek. Ő lett a kiskunhalasi városi múzeum első igazgatója 1950-től.
Nagy Czirok László (mandadb.hu)
A kiskunsági emberek életmódjával, mindennapi életük legkisebb momentumaitól a legfontosabb ünnepekig mindennel foglalkozott. Neki köszönhetően maradt fenn rengeteg anekdota és legenda, a kiskun népélet részletei. Katonák, hivatalnokok, kézművesek, iparosok, tanárok, diákok, parasztok, nemzetiségek, polgárok, halasi embörök szelleme, egyénisége elevenedik meg, ahogy olvassuk gyűjtésének mondatait. Például Vári Szabó István polgármester daliás alakjáról, ezt örökítette meg, amikor az Aradon, egy szoboravatáson járt: „… egy sváb megpillantván Vári halasi polgármester díszmagyar ruhás fejedelmi alakját, így szólt fiához: Schau Francel, dort ist der König! (Nézd Feri, ott a király!)
Pásztorok (neprajz.hu)
Leginkább a pásztorok és a betyárok világa ragadta meg. Szeretett leülni a nagy szűrös, bajuszos, pipázgató és népünk évszázados felfogását, hitvilágát híven őrző csikósok, gulyások, juhászok, kondások közé a pásztortűz mellé. A cserény mellett elmondott népi bölcsességek, mondák Nagy Czirok keze nyomán hagyományozódott ránk több ezer oldalnyi kézirat, tanulmány és könyv. „Kazai Pál, kisebb vagyonú halasi földműves családból származott. 48-ban a kiskun szabad lovascsapatban harcolt. A szabadságharc elbukása után újból besorozták. Rövid ideig, mint bakancsos szolgált idegen országban, de onnan megszökött, s mint dezentor, ő is betyár lett. (…) Az izsáki községházára került vasban. Ott az őrzésére rendelt őrt megpálinkáztatta. Amikor az részegen elaludt, leszedte magáról a vasat, elmenekült, és tovább betyárkodott…”
Nagy Czirok László Virgonc Pál juhásszal (mandadb.hu)
E témán felül már csak a piacok, a vásárok világa ragadta meg jobban. Kupecek, lacipecsenyések, mutatványosok, mindenféle portékák és állatok árusai városunk régi képének és egyik legfontosabb vissza-visszatérő eseményeinek elmaradhatatlan szereplői voltak: „Az állatvásárokat vasárnap tartották. Külön és állandó helye volt a Vásártéren a lovaknak, szarvasmarháknak, birkáknak és sertéseknek. Nagyjószágot 50-100 km-ről is hajtottak. A messziről érkező jószággal gyakran már előző nap délután vagy este, esetleg az éjjeli órákban odaértek a hajcsárok vagy a tulajdonosok.” A Kiskunság kivételes helyzetére vonatkozóan tömören, de velősen fogalmazott. „Kiváltságos jogállásuk, szabadságuk folytán a kiskunok – Halas népe is – kun mivoltukra büszkék voltak. Közmondásaikból is kitűnik ez: Magyar akárki lehet, de kun nem lehet!”
Nagy Czirok László (mandadb.hu)
Szógyűjtései és azok magyarázatai, illetve írásainak köszönhetően fennmaradt hajdani szókincsünk, népnyelvünk legértékesebb lenyomatai manapság is. Tőle tudjuk, hogy a szűrhordó a kondás, topánkásodni a részegeskedni, a lakhandi a földkunyhó, szőlőbudár a szőlőpásztor, magyarbanda a parasztokból álló népi együttes, Zsenihajnal hajnal előtt egy órával stb.
Nagy Czirok László írásait tartalmazza a Betyárélet a Kiskunságban. (Budapest, 1965.), Pásztorélet a Kiskunságon. (Budapest, 1959.), Budártüzek mellett (Budapest, 1963.), Kiskunhalasi krónika. (Kiskunhalas, 2002.). Életéről és munkásságáról a Múzeumi Évkönyv I. (Kiskunhalas, 1999.), és a Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyve II. (Kiskunhalas, 2003.) című kötetekben találhatóak írások.
Végső István
vegso.halas.hu
istvan.vegso@gmail.com
