Egyik előző írásom óta többen is érdeklődtek, hogy merre van pontosan az izraeliták sírkertje. Az ortodox temetőkhöz hasonlóan kissé félreeső területen található, és persze elsősorban a hozzátartozókat várja a Gólya utcában, a Lomb utcai óvoda melletti nyughely.
A rituális kézmosó és az összegyűjtött kavicsok jelzik, hogy egy ősi kultúra helyszínén vagyunk. Gyakorlatilag az első, de már részben felszámolt római katolikus temető megmaradt dél-nyugati sarka a kiskunhalasi zsidó sírkert. A város itt jelölt ki nekik temetkezési helyet a 19. század elején. A határai nem voltak pontosítva, ezt csak 1851-re határozták meg, és kerítették el a „keresztény” területektől. Sokan ezért ezt az évszámot gondolták a hitközség megalakulásának is, de ez téves következtetés volt. Az első rabbi ideérkezése és az egyházközség létrejötte valójában 1857-ben történt meg.
Egy letűnt korszak és közösség nagy történelmi mementója a hely. Tekintélyt parancsoló vörös mészkő sírkövek, fekete héber feliratokkal. A sírtáblákon látható áldást osztó kezek, rózsaág, fűzfa, kancsó, törvénytábla szimbólumai egy-egy bibliai eredetű család, életvitel, foglalkozás vagy hivatás jelképei. Kereskedők, jogászok, tisztviselők, mérnökök, gyógyszerészek, főügyészek, újságírók, orvosok és hitközségi elnökök nyughelye is ez a temető. Kiskunhalas 19-20. századi helytörténetének megkerülhetetlen személynevei a sírköveken: Práger, Schneider, Ádám, Grósz, Kálmán, Holländer, Schwartz, Steiner stb.
Az asszimiláció árulkodó jele, hogy a héber feliratok mellett a 20. századtól számos magyar szöveg is felbukkan. Az egyszerűbb kőtáblák mellett a nagy obelixek, és már-már művészi alkotásnak tekinthető sírszobrok is vannak a temetőben. Ez is jelzi, a helyi zsidóság társadalmi összetétele igen vegyes volt.
Első világháborús hősi halottak sírjai is fellehetőek itt, tanúsítva, hogy a zsidóság is kivette a részét a leggyászosabb időkből. „Itt nyugszik felejthetetlen fiúnk és testvérünk - Dr. Kun Dezső segédorvos helyettes – Született 1892-ben, meghalt 1915. december 7-én reményteljes életének 24-ik esztendejében, a hazájáért teljesített katonaorvosi működés közben szerzett betegsége folytán.”
Természetesen munkaszolgálatosok és a holokauszt áldozatainak jelképes sírjai is megtalálhatóak itt. Általában igen röviden: „mártírhalált halt” kifejezéssel tudatva, hogy a második világháború poklában mennyire nem számított az emberi élet, és hogy ki, hol, milyen körülmények között hunyt el. A zsidók vallása (elvileg) nem engedi az exhumálást, ennek ellenére az 1944. októberben legyilkolt munkaszolgálatosok maradványait a halasi hitközség e temetőben akarta elhelyezni. 1945-ben megkezdődtek az előkészületek, de végül 1946-ban Budapestre szállították az áldozatokat.
Sokatmondó parcellarész a nyolc jeltelen sírhely, ahol zsidó származású, Kiskunhalason elhunyt szovjet katonák vannak eltemetve.
A 3570 m2 alapterületű izraelita temetőhöz tartozott a 19. századi építésű ravatalozó és a csőszház is. A Soá és az elvándorlás miatt megcsappant számú közösség igyekszik rendben tartani ősei sírjait. A mai napig folynak temetkezések a vallási előírások szigorú betartása mellett.
Végső István
istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu
