Sokan a mai napig találgatják, hogy honnan eredhet a homokképződmény, a Fráter-domb neve. Mindenféle vándorló barátokkal, szerzetesekkel gondolják, hogy összefüggésben lehet. A helyzet szokás szerint egyszerűbb. Dr. Fráter Gyula ügyvéd, országos közismert gyümölcstermesztő vásárolt itt földterületet a dualizmusban, és innen az elnevezés. De lássuk, ki is volt a 170 éve született Dr. Fráter Gyula? Mit kell róla és a családjáról tudni? És azt is áttekintjük, hogy mivé lett az egykori mezőgazdasági ingatlan és kedvelt kirándulóhely.

Dr. Fráter Gyula Ernő 1851. január 10-én, Szegeden, a Felsővárosban látta meg a napvilágot, Fráter József pékmester és Joó Ágnes gyermekeként. Iskoláit a "Napfény városában" végezte, a piaristáknál érettségizett. Pesten tanulta a jogot. 1876. május 2-án avatták jogi doktorrá. Ügyvédi vizsgáit Budapesten 1878. szeptember 19-én tett le. Ezután visszatért Szegedre. Szeretett utazni, de kedvelte a nagy gyalogtúrákat is. Külföldre is eljutott. Franciaországban a szőlőművelést tanulmányozta. Ez az egész életét meghatározta. 1878-ban kötött házasságot Prohászka Annával. Tizenkét gyermekük született.

Dr. Fráter Gyula (1851-1914) jogász, földbirtokos

Ügyvédi irodája nagyon jól ment. Így "fölös vagyonát" mezőgazdasági ingatlanokba fektette. Homokos, buckás földeket vásárolt fel. Ezeket szőlővel telepítette be. Szatymazon 1881-től foglalkozott szőlőműveléssel. Mindig új fajtákkal kísérletezett. Ide többek között olaszrizling, burgundi került ekkoriban. Utóbbival aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. Ő alkalmazta először a Vermorel permetezőt illetve a bogyózó-daráló gépet. 

Kiskunhalason az ismertté vált földbirtoka Felsőszálláson volt, a későbbi nevén, Fráter-domb környékén. De vásárolt területet és tanyát Pirtón is. Halason összesen 118 holdat területet vett magának. 1895-ben ennek kétharmada erdő, egynegyed részben legelő, s némi szántóterület volt. 1912-ben már egyharmad részben szőlővel volt telepítve.

A homok megkötése sok gondot okozott, így a Fráter által vásárolt terület és az ottani ültetvények létrehozása nagyban hozzájárult, hogy az elsivatagosodó területen némileg ez a rossz természeti folyamat megálljon. Sokat köszönhetünk neki ezért, mert így sikerült megfognia itt a homokot. Termékeivel, terményeivel számos díjat hozott el különböző mezőgazdasági kiállításokról.

 Fráterék hirdetése, Kiskunhalasi újság, 1907

Megkedvelhette a várost, mert egy idő után leginkább itt, Halason élt. Nagy vagyonának, a sok befizetett adójának köszönhetően virilis tagja is lett a kiskunhalasi képviselőtestületnek. 

Dr. Fráter Gyula Kiskunhalason, a felsőszállási tanyáján, a Fráter-dombnál, 1914. április 19-én, este hunyt el. A Kiskunhalasi városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén igyekezett méltón megemlékezni a virilis tagról: „A polgármester bejelentette, hogy Mészöly István és Dr. Fráter Gyula városi képviselők, virilisek elhaltak s helyettük a póttagok közül Győrfi József és Babó László hívattak be. Mindkét elhunyt képviselőnek a közügyek elintézése körül szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítették.”

A szép sikerekre, családi vállalkozásra aztán az 1920-as évek közepétől fekete fellegek települtek. Dr. Fráter Gyula, egyik gyermekeire, többek között az ifjabb Gyulára hagyta a halasi birtokot. Ám az ifj. Fráter Gyula családi élete nem volt példaértékű. Hangos veszekedések, fenyegetőzések árnyékolták be életüket feleségével. A szomszédok és a környék előtt nyílt titok volt a rossz házasság. Így mikor a feleség egy szatymazi családlátogatás után  a 32 éves férj nélkül tért haza, a pletyka elhatalmasodott. Pláne, hogy az ifjú birtokos Szatymazon hirtelen meghalt. Nem csoda, hogy az országos sajtó is felkapta az ügyet: „A szegedi ügyészség nyomozást rendelt el egy földbirtokos titokzatos halála ügyében. […] Hetek múlva a kiskunhalasi szomszédod sugdolózni kezdtek. Azt hangoztatták, hogy Fráter nem természetes halállal halt meg, hanem megmérgezték. Csakhamar a csendőrség is tudomást szerzett a dologról s a megindított nyomozás során olyan terhelő gyanúokok merültek fel, hogy a csendőrség szükségesnek látta jelentést tenni a szegedi ügyészségnek, mely azután a beterjesztett csendőrségi jelentés alapján a legszélesebbe körű nyomozást rendelte el. A szegedi belvárosi temetőben eltemetett Fráter Gyula holttestét exhumálni fogják s a belső részeket felküldik a budapesti törvényszék vegyvizsgálati intézetéhez annak megállapítására, hogy azok tartalmaznak-e méregmaradványt. A vegyvizsgálat eredményétől függ azután a rejtélyes ügy további sorsa.” (Magyar Hírlap, 1926. augusztus) Az ügy hónapokig adott témát a korbeli sajtónak, mivel a budapesti intézet először azt válaszolta vissza a családnak, hogy nincs idejük megvizsgálni az ifjú Fráter Gyula szerveit, ugyanis nyári szabadságolások vannak, nincs elég szakemberük. Végül 1926. novemberében jelent meg az utolsó cikk, amely szerint nem mérgezés, hanem tüdőbaj okozta a halasi birtokos halálát.

Nádi farkas, toportyánféreg alias aranysakál

Érdekes és furcsa események máskor is történtek a "Fráter" és Felsőszállás környékén.

Az 1901-es szüret idején, október 14-én, a Fráter-dombnál László Antal szőlőcsősz, nem igazán érthető módon, puskáját tisztogatta az emberek között. Miközben ezt tette, a megtöltött fegyver elsült. Váczi Mária 15 éves leány alsó lábszárát találta el. A leány a lövés következtében súlyos sérülést szenvedett. A csősz ellen bűnügyi vizsgálatot indítottak gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt.

1928 telén még a városban is megjelentek a nádi farkasok. Persze nagyobb volt a riadalom a határban. A Felsőszállás környékén is feltűntek a dögevők. Így számoltak be erről a lapok: "Szombaton Fráter járásbíró felsőszállási tanyáján láttak három farkast. A farkasok közül az egyik egészen a tanya belterületére merészkedett be, a többiek pedig a közelben voltak. A járásbíró egyik gazdasági cselédje, amikor észrevette a farkasokat, beszaladt a lakásba és onnan fegyvert hozott. A fegyverrel azután rálőtt a farkasra, az azonban nem is látszott törődni a puskázással, mert továbbra is egészen nyugodtan ottmaradt. Ezután a cselédség közül öten-hatan vasvillákat fogtak és a farkasok felé rohantak. Ezt a rohamot még két lövés követte a farkasok felé, mire ezek elmenekültek. A farkasokat hosszasan üldözték, amíg azok elmenekültek a kötönyi erdők félé.”

A bűncselekmények sem maradtak el a környéken. 1940-ben ezt írták az újságok: „Igen érdekes eset történt az elmúlt napokban a halasi Fráter-féle tanyán. A tanya jelenlegi bérlője, Török István bejelentette a csendőrségen, hogy a bezárt szekrényből szinte egyik napról a másikra eltűnt 1200 pengő. A gazdálkodó elmondotta, hogy a pénz eltűnésével senkit sem gyanúsít ugyan, de feltételezi, hogy csakis a helyzettel ismerős egyén vehette magához a nagy összegű pénzt. A csendőrség a furcsa pénzeltűnési ügyben megindította a nyomozást.”

Futóhomok vándorlása

A Fráter-domb az egyik legmagasabban fekvő, természet alkotta képződménye a környéknek. A tengerszint feletti magassága 137 méter. A Fráterhez hasonló hordalékkúpok az Ős-Duna kiszáradt medreiből a szél által elhordott „homokmagaslatok”. Ahol a növényborítottság nem volt elégséges, ott a szél tartósan homokbuckákat emelt ezekből. A környezeti tényezők miatt akár 10 méter magasságot is elérő buckák, ha nincs, ami megfogja őket elkezdenek „vándorolni”. Ezek a képződmények a Kiskunságra, így természetesen Kiskunhalas térségére is igen jellemzőek voltak. Ám a helyi gazdák ezeket a buckákat eltúrták, elhúzták, és a helyükre, köréjük szőlőt, gyümölcsöst, akác-és nyárfaerdőket telepítettek. Így a homok mozgása megállt. A környezettől elütő buckáknak, "hegyeknek" a nép nevet adott. Leginkább a régi földtulajdonosról keresztelték el őket. Ezért lettek ezek a nevek a kiskunhalasi határban: Baloghegy, Doktorhegy (Dr. Tóth János), Fráter-domb, Vili-homok etc. Ezek a magaslatok fontos háromszögelési pontok is, de tájékozódást is nyújtanak a sokszor egyhangú síkvidéken.

 Felülnézettből...

Ternyák Jenő fotós, természetvédő így írt erről a helyről az ezredfordulón: „A város határában lévő Fráter-domb kedvelt kirándulóhely. A szél most is alakítja ezt a dombot, az északi oldalról a déli oldalra görgeti a homokot, s ott bokrokat, fákat temet be. A homokos és pusztafüves területek állatvilága változatos, a tájra jellemző fajok fordulnak elő. A növényvilág változatos képet mutat. Jelenleg az erdőterület nagysága Kiskunhalas környékén kiemelkedően magas. Az összterület közel 40%-a erdő. Sajnos, a tájidegen fenyőfélék uralják a területet. A jövőbeni koncepció az, hogy ahol kitermelik a tűlevelűeket, oda lombos fák kerüljenek. A jelenlegi állapot: fekete fenyő 31%, erdei fenyő 18%, akác 27%, nyárfa 19%, tölgy-, és egyéb keményfa 5%. 1994-től a magánerdő telepítés dominál.”

Madarak és fák napján, az izraelita elemi iskola tanulói a dombon, 1940k.

A családok és az iskolák már a régi időkben is szerveztek ide kirándulásokat. A két világháború között például biztosan tudjuk, hogy a Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola, A madarak és fák napján általában ide, a Sóstóhoz és a Fráter-dombhoz ruccant ki. Természetesen 1945 után is sok iskola, család, turista látogatta a dombot és környékét.

Sőt, még versenyeket is szerveztek ide. Az 1970-es években országos military-bajnokság helyszíne volt a Fráter-domb. Az ún. military terepversenyről így tudósított az országos média:

„Érdekes eseménysorozatnak lehettek tanúi mindazok, akik kedvelik a lovas sportokat és nem sajnálva időt és fáradságot Kiskunhalasra utaztak, hogy megnézzék a háromnapos versenyt: az országos military bajnokság III. fordulóját. […] Szombaton délelőtt már a military legnehezebb száma zajlott, 15 kilométeres szakaszon, a Fráter-dombnál, 25 természetes és mesterséges akadállyal nehezített terepen. Az út nagy próbatétel volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy 19 induló közül csak 9 ért célhoz, a többiek feladták a versenyt.” (Magyar Nemzet, 1970. október)

 Íjászverseny a Fráternél, 2018

A rendszerváltás után civil szervezetek és egyéb közösségek számára is kedvelt célpont vagy program helyszín volt a terület. Gyalogtúrákat vezettek ide vagy érintették a domb környékét. Többek között a Szélkiáltó Egyesület, a Zöldsport Klub, a Városi Sportintézmény vagy a „Krausz és Társai” gyalogtúráinak volt fontos terepe a „Fráter”.

Manapság a Halasi Napsólyom Íjász Egyesület pünkösdi örömíjász eseményét, illetve júniusi Dél-alföldi Régiós Történelmi Versenysorozat egyik fordulóját tartja itt.

Végső István

istvan.vegso@gmail.com

vegso.halas.hu

A blog kapcsán érkezett hozzászólások innen-onnan:

- Áprilisban ide jártunk napozni, jó meleg volt a homok!

- Kár hogy a kórház építésekor 3/4 részét elhordták... csak egy dombocska maradt meg, a geodéziai pont.

- Nagyon koszonjuk a bejegyzest! Gyerekkorunkban ide jartunk nyaron a homokba ugralni telen pedig szankozni.

-Az egyik Fráter dombokhoz közeli tanyában laktunk, gyermekként nagyon sokat jártunk oda játszani. Azonban emlékszem, hogy hatvanas - hetvenes években még megvolt a FRÁTER tanya, egy szép hosszú nagy tanya volt, nagy pince volt alatta. Később aztán összedőlt, az anyagát pedig széthordták. A Paprika Antal TSZ. -hez tartozott és alkalmanként vándor dinnye-, dohány- vagy paprikatermelő családok számára adta ki a TSZ. mint szolgálati lakást. Több itt lakó családból is jártak gyerekek a Felsőszállási Tanyai Iskolába. Meggyesi, Leitner, Misbrenner, stb. nevű családokból. Sőt a tanya keleti vége felőli részt és az alatta lévő pincerészt a hatvanas években még használta, az eredeti család egyik leszármazottja Dr. Fráter András, (bíró úrnak szólítottuk) aki akkor már igen idős, hajlott hátú bácsi volt. Bp. -ről járt le vonattal, a vasútállomáson volt egy biciklije és azt tolva jött ki a tanyára, elsősorban nyári és őszi időszakban. A mi tanyánknál is megállt és bejött megpihenni néha. Mindig adott csokit ha a homokos úton segítettünk tolni a biciklijét, rajta a csomagokkal. Volt egy darab szőlője is a tanya körül, egyszer még szüretelni is segítettünk neki.