Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

"Lopás a pásztorórán" - Halas százöt éves cikkek tükrében

2019. október 19. - vegso79

Ha azt gondoljuk, hogy a modern időszak korsága nem hatott már a régi idők emberére, nagyon nagyot tévedünk. Mielőtt azt hinnénk, hogy a társadalmi-, a közösségi- és közélet problémái csak mostanság csaptak át szélsőségekbe, rosszul hisszük. Százöt éve is hasonló gondok sújtották az itteni lakosságot. Természetesen bizonyos találmányok, vagy az elektronika és az Internet nem hatottak rájuk, de kísértetiesen hasonló újság címszavak fogadták a korabeli újságolvasót, mint most. Sokszor úgy tűnik nem is változott olyan nagyon sokat a világ. Sikerek, kudarcok, öröm, gondok és bánat, hasonló mértékben került az újságok hasábjaira, mint manapság. Érdemes tehát felcsapni egy-egy 1914-es lapot, hogy mit is írtak Halasnak, Halasról:
Íme néhány cikk címe 1914-ből: „Választás”, 6 napi elzárás”, „Borzalmas halál”, „A káromkodó magyar”, „Új orvos”, „Mulatság”, „Holttest a székben”, „Tanítók bálja”, „Többet a népért”, „Takarékoskodjunk!”, „Lopás a pásztorórán”, „Szocializmus és hazafiság”, „A halasi csipke diadala”, „19.000 koronát kap Halas”, „Állat az emberben”, "A cigányok, a döghús és a szolgabíró", "Több csendőrt Halasra!", "Vadházasok" "Suba lopás", "Erkölcsi fertőben" stb.

vig.jpg


Az 1913-as évre való visszapillantás sem volt igazán optimista: „Ami csak baj van, az mind rázúdult az elmúlt évben az országra. (…) szomorú külpolitikai állapotok oly lesújtó viszonyokat teremtette a közgazdaság terén… Mi halasiak szerencsésen átéltük ezeket…” Különleges hasonlóságok is felfedezhetőek az előző év visszatekintése kapcsán: „… nagy örömet szerzett a rendőrség. Ekkor érkezett le 7000 korona államsegély. A kormány ez ajándéka pótadó emeléstől mentette meg a várost.”; „a Sóstó fürdő fennállásának 50. évfordulóját ülte meg.”; „a halasi vasúti állomást kibővítik, forgalmi gócponttá alakítják.

 

0614.jpg

 

Természetesen nem titkolható, hogy a háború veszélye már évek óta a levegőben volt. Sorozások, átcsoportosítások, hadgyakorlatok nem hagyták nyugodni a halasiakat sem. Mindenki várta, de senki nem tudta, hogy vajon hol és mikor áll be a hadiállapot.
Ám a világégés előtt érdekes kezdeményezések, illetve cikkek születtek ekkoriban. Például megalakult a helyi Patronázs Egyesület, amelynek célkitűzése az volt, hogy a halasi fiatalok ne zülljenek el. Egyfajta civil szociális gondoskodást kívántak megvalósítani, már akkor is, a „dekadens ifjúság” védelme, megváltoztatása érdekében.

nevtelen_32.jpgEnnél viszont sokkal érdekesebb az az 1914 év elején írt cikk, ami a korabeli társas viszonyok témájában keletkezett. Azt gondolom, hogy jól kifejezi, hogy minden kor, évtized megkondítja a vészharangokat, hogy itt a vég, valami rossz kezdődött el, és ebből nincs kiút. Mint ahogy a herderi magyarság pusztulás jóslata nem vált valóra, úgy nyugodtan mondhatjuk, hogy a közösségi kapcsolatok nem csak a mi korszakukban jelentettek a fejtörést a mindenkori értelmiségnek, gondolkodó embernek, hanem minden időben, pont százöt éve is: „Nemcsak nálunk, hanem mindenütt az országban tapasztalható, hogy társas életünk pangásban szenved. A családok visszavonultan élnek, egyik a másikkal alig érintkezik, vagy ha igen, ez érintkezés szűk rokoni körben marad. A kötelességszerű érintkezés is, mely egyes férfiakat összehoz, nagymérvű bizalmatlansággal és hidegséggel történik s a barátságtalan zárkózottság és ridegség foglalta el a régi magyar szívesség és nyíltság helyét; a kölcsönös ármány, áskálódás és egymás kisebbítése – mind-mind a legszebb virágzásban van.
E sajnálatos jelenségeknek könnyű az okát megtalálni. Nem egyéb, mint túlságig vitt pártoskodás. A pártélet küzdelmei átvitettek a magánéletbe is; a politikai és helyi érdekű kérdések fölötti vita, tusa, nemcsak a tanácsteremben a zöld asztalnál folyik, hanem szembe állítja a feleket a kölcsönös ellenségeskedéssel, ahol csak találkoznak. Társadalmat vitás kérdések nélkül képzelni nem lehet. A gondolkodás különfélesége emberi természetünkben, sőt élettani viszonyokban gyökerezik; két egymáshoz teljesen hasonló dolog nem lévén a világon, nem létezhetik két teljesen hasonló és egyformán működő agyvelő sem. Ahány fej, annyi módja a gondolkodásnak; s így egészen természetes állapot, ha egyes kérdések fölött a vélemények megoszlanak. De természetes és egészséges állapotnak lehet e tekinteni azt, ha a vélemények megoszlása örökös harc és háború okaivá tétetik mindenütt és minden téren? Természetes állapot-e az, ha politikai okok döntik el valamely dolog jó, avagy rossz voltát ? Természetes állapot-e, ha a város érdekét az egyéni érdek, hiúság alá helyezzük? A válasz, bizton hiszem, mindenki részéről csak ez: nem! Ha a harczban álló felek közt a magánéletben megvolna a kölcsönös barátságos érintkezés, akármilyen bonyolult kérdést könnyebben meg lehetne oldani, mint kölcsönös gyűlölködés mellett a legegyszerűbbet. A magánélet okos és természetszerű viszonyai közt: pl. sohasem fordulhat elő az az eset, hogy az egyik vitázó fél beismerje azt, hogy a másiknak igaza, mindamellett mégis folytassa a küzdelmet körömszakadtáig, e helyesnek vallott álláspont ellen. Hogy lehetséges-e nálunk egyének között józan és természetszerű viszont helyreállítani, azt nem tudjuk. De reméljük, hogy igen, mert a túlzások mindig megbosszulják magukat, s keserű következményei nem maradnak el.”            

Végső István

istvan.vegso@gmail.com
vegso.halas.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr715232580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.