Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Tojás sárgájából szépült templomok

2018. szeptember 28. - vegso79

A halasi katolikusoknak örökké kedvesek maradnak saját templomaik, de az ideérkező vendégek és turisták is ámulattal nézik, hogy milyen különleges, egyedi ábrázolás és színvilág pompázik ezekben az épületekben. Talán kevesen tudják, hogy igazán kalandos élete volt az alkotóknak, akiknek köszönhetjük ezeket a templombelsőket.

 20170416190449132_1.JPG

A festményeket a krakkói Képzőművészeti Akadémián végzett Karol Malczyk festőművész (1907-1965) és felesége, Pawlik Milada tanárnő készítették el. 1939. szeptember hónapban ők is elmenekültek Lengyelországból a szovjet és a német támadások, megszállások elől. A Balaton mellett, a lengyel menekülteket befogadó Zamárdiban találtak menedéket. Ám aktív emigrációs tevékenységük miatt a német hatóságok a kiadatásukat kérték, ezért bujkálniuk kellett. Először a hegyaljai Mádon, majd Kiskőrösön találtak otthonra. Mindkét helységben elvállalták a templomok kifestését. Ebből próbáltak megélni a sanyarú körülmények között. Remek képzőművészeti alkotásaik híre gyorsan elterjedt.

A következő állomás az életükben Kiskunhalas volt. A helyi plébánia 1944-ben fogadta fel őket az 1937-es bővítés óta kifestés előtt álló alsóvárosi Szent Péter és Szent Pál valamint a felsővárosi Jézus Szíve (Lisieuxi Kis Szent Teréz) templomokban való munkákra. A hívek adományaiból fedezték a kialkudott összeget, és a házaspár ellátását.

Nem freskókat festettek a lengyel menekültek, hanem secco-kat, vagyis száraz felületre vitték fel a festéket. Ennek az anyagnak nem akármilyen alapja volt. A kiskunhalasi katolikusok hordták be kosár- és szekérszámra a tojásokat a festékhez. Ám nem csak ettől lett igazán halasi a remek alkotás. Malczykék mindig az adott, helyi egyházközség elöljáróit és aktív tagjait kérték fel modellnek az alakok megformálásához. Így történt ez nálunk is. Az angyalok arcát pedig a zárda leány növendékei kölcsönözték. (Művészeink általában magukat is megörökítették a falakon. – megjegyzés)

A képeknél, természetesen a bibliai jeleneteken túl, vissza-visszatérő volt, hogy a Częstochowa-i Fekete Madonnát, a lengyel sast vagy a Szent Koronát is előszeretettel ábrázolták. A magyarság iránt való mély tiszteletük jele, hogy Vajk (Szent István) megkeresztelése jelenetét is megtalálhatjuk a secco-k között.

dsc_5122k.jpg

 

Sajnálatosan a felsővárosi templom „feldíszítésének” eredményeiről igen keveset tudunk, azokat ugyanis az 1980-as években szürke festékkel mázolták le. Csupán a szentélynél lévő két festményt sikerült megmentenie egy, a lefestés ellen tiltakozó apácának. Városunk után a lengyelek Kiskunmajsán és Kőbányán is kitűnő munkát végeztek az ottani templomokban.

A 20. századi Lengyelország zaklatott története nem hagyta, hogy a második világháborút követően Malczykék szülőföldjükön találjanak otthonra. A Karol által kifejlesztett templomi falfestmény készítési technika amúgy sem volt túl időszerű a vasfüggöny mögé szoruló szocialista lengyel földön. Ő végül Kanadában, Detroitban hunyt el.

 Végső István

http://www.vegso.halas.hu/

istvan.vegso@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr8514266401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2018.09.28. 20:32:55

Lenyűgöző ez a templombelső!
Idősek mesélték, hogy amikor a püspökmolnári templomot kifestették (1964-ben: kugi.blog.hu/2016/03/02/624_adalekok_templomunk_kifestesehez ), akkor is tojást hordtak a helyiek a művésznek.