Szemelvények Kiskunhalas históriájából

Halas helytörténete

Független Kiskunságot!

2017. április 07. - vegso79

Sokan ma már szkeptikusak, hogy itt valóban mennyi kun élhetett. Mennyire voltak ezek konok és nyakas kunok? Ezeket a kérdéseket nyilván középkorászoknak és újkorászoknak kell eldönteniük. Ám az igen feltűnő, hogy időről-időre a szabadság, sőt, a demokrácia egy-egy (példaértékű) intézménye itt nőtt ki a földből. Olyan kezdeményezésekről tudunk a 18-20. században, amelyek azt erősíthetik bennünk a tudatot, hogy az itt élőknek fontosak voltak az szabadságjogok. Természetesen több elképzelés akkor és most is csupán torzagyszüleménynek tűnik, de mindenképpen fontos ismerni őket.

 

02t.jpg


Az első világháborút követően, városunkat is elérték a 1918-as események. Az őszirózsás forradalom megszüntette a királyságot, nemzeti bizottságok, munkástanácsok, új pártok-mozgalmak születtek, országunk határai összeszűkültek. A kaotikus állapotok persze Kiskunhalast is érintették, sőt, egy eleve hamvába holt utópisztikus gondolat, a Kiskunság autonómiája mellett is pálcát tört városunk.


Az elképzelés igen zavaros, és nem kevés aktuálpolitikai hátsószándék húzódhatott meg mögötte. Két kunszentmiklósi személy, Förster Lajos főszolgabíró és Baky Miklós birtokos felhívására 1918. december 18-án közel 20 kiskunsági földbirtokos gyűlt össze és megalakították a Kun Nemzeti Tanácsot. Kiáltványukban kijelentették: „Mi, szabad kiskunok a népek önrendelkező jogának alapján elhatároztuk, hogy jövőnk sorsát magunk akarjuk intézni és ezen célból kimondjuk a kiskun területek függetlenségét.” Vagyis egy önálló államiságon nyugvó „Kun Államot” álmodtak meg a régi jó atyafiak. Újságot is indítottak, Helikon néven. Saját bevallásuk szerint a redempció és a kun önállóság elvén kívánták volna szabad államukat létrehozni. Államfőnek, vagyis Kunkapitánynak (megkérdezése nélkül) gróf Ráday Gedeon (1872-1937) egykori főispánt választották.
Kevesen csatlakoztak nyíltan a felhíváshoz, de Kiskunhalas polgármestere, Kolozsváry-Kiss István (1874-1928) az ügy mellé állt. Sőt, egész családját és rokonságát bevonta a városvezető. Rajtuk kívül a szervezkedésben több kiskunhalasi is részt vett. Többek között a helyőrség volt parancsnoka Hefty Richárd is, aki a hadügy minisztériumi kapcsolatain keresztül próbálta „muníciókhoz” juttatni a formálódó kiskun államot.

105530_szurkemarha.png


1919. február elején az összeesküvés „lebukott”. Néhány főkolompost letartóztattak, a többiek szabadon védekezhettek. Ennek keretében például az állították, hogy ők csupán a Kiskunságra eső redempciós váltságot akarták visszaperelni a Habsburgoktól, és valójában együtt akartak működni a magyar kormánnyal.
A tiszavirág életű szervezkedés remek korrajza a Károlyi-féle Magyarországnak. Országrészek nyilvánítják ki egyik napról a másikra a függetlenségüket. Évszázados leszakadási vágyak válnak valóra. Romantikus ideák nőnek ki a földből. A meggyengült országban nem volt szeglet, ahol ne lett volna egy-két apostol, próféta vagy összeesküvő, akik „jobban tudták” mindenkinél, hogy mi lesz jó egy-egy térségnek, vagy a saját szűkebb vagy tágabb hazájuknak. Kiskunhalas vagy Kunszentmiklós talán, rövid időre főváros lehetett volna egy életképtelen miniállamban, de a történelem vihara elsodorta a szabad kunsági állam tervét.

Végső István, történész

06308576077

istvan.vegso@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://feketevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr2412408153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.